Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház
Az ellenforradalom utáni fejlődés nem önálló, előzmények nélküli fejezet. A fordulópont sokkal inkább 1953-ra. a kormányprogram évére tehető . A sematizmus oldódik, az irék nemcsak lehetőséget kapnak a valóság elmélyültebb feltárására, a belső ellentmondások vizsgálatára, hanem a közvélemény ezt el is várja tőlük. Az ellenforradalom ebből a szempontbél csupán brutális, és rövid cezúrát jelent; az utána ismét kibontakozó fejlődés, a maga világos-széles szakaszaival, buktatóival, napfényes tisztásaival és zsákutcáival, lényegében ugyanezt az irányt követi. A magyar drámairásról szélé majdani monográfiák e, jelenleg huszonhárom éve tartó fázison belül bizonyára több alfejezetet nyitnak majd, sőt, a Nemzeti Szinház krónikáaai is felléphetnek különféle kronológiai vagy tartalmi beosztásokkal. Ennek az Írásnak a keretein belül azonban szükségképp csak átfogóan vizsgálhatjuk a szóban forgó időszakot, az összképen belül természetesen jelezve bizonyos fontos váltásokat. Iámét új feladatok állanak tehát egész színházi életünk, s benne a Nemzeti Szinház előtt. A közhangulat csupa várakozás: sok mindent kell újra fogalmazni, sok mindenről kell először beszélni és a színházra, mint fórumra különösen fontos és felelősségteljes feladatok várnak. 1953 júliusában az egyik napilap vezércikke éppenséggel olyan türelmetlenül optimista hangot üt meg, amilyennel közvetlenül 1945 után találkozhattunk: "Pártunk útmutatása a kormányprogram végrehajtására olyan témabőséget tár fel, amely egy csapásra /Kiemelés tőlem - Sz. J./ véget kell, hogy vessen a papirosizü problémák körüli vitáknak..."; a merészen bíráló darabokhoz "nem kell ma már különösebb bátorság. Ellenkezőleg, gyávaság lenne ezt meg nem tenni. ••" A helyzet természetesen nem vált egy határozat nyomán rögvest ilyen egyszerűvé. Amikor a Nemzeti Szinház a kormányprogramot követő első évadban műsorra tűzte az üborkafát óriási vita robbant ki, és az elitélő kritikák lényegében még a régi, sematikus követelményrendszert variálták /az iré csak
