Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Dr. Cenner Mihály: Arcok a múltból
ta volt, ekkor kapta a Kossuth-díjat és a Kiváló Művész kitüntetést is. 1959-ben visszaszerzédött a Nemzeti Színházhoz, és ekkor játszotta el élete utolsó és talán legjelentősebb és legnagyobb hatású szerepét, Willy Loment, Miller: Az ügynök halála cimü tragédiájában, amelyet már halálos betegen játszott. Végigjátszva a szezont, egy rövid külföldi utazásáról hazatérve I960 őszén meghalt. A nagy tragikák sorát zárta le a Nemzeti Szinház történetében hosszú időre TŐKÉS ANNA /1903-1966/. Kolozsvárott járt sziniiskolába, majd néhány évi erdélyi működés után Pestre jött és Bárdos Arthur fedezte fel a hazai színpadok számára. A Nemzeti Szinház első izben 1925-ben szer ződtette, de azonnal szabadságot kért és Beregi Oszkárral fél éve s amerikai turnéra indult. Visszatérve 1927-ig maradt a Nemzeti Színháznál, innen a Vígszínházhoz szerződött. A Nemzeti Szinház 1935-ben szerződtette vissza, s haláláig ennek a színháznak maradt a tagja. Szinpadi alakításait nemes emelkedettség jellemezte. Gyönyörű zengésű hangja és szoborszépsé gü alakja művészetének nagyszerű kifejező eszközei voltak. Modern asszonyokat éppoly biztonsággal állított színpadra, mint a történelmi kosztümös alakokat. Shakespeare nőalakjait is életre keltette: Erzsébet királyné volt a III. Richárdb an, Lady Macbeth, Ophelia, Jessica / A velencei kalmár /; hires sze repel ezeken kivül: Melinda, majd Gertrudia /Bánk bán /, Éva Az ember tragédiájá ban. Margit /Faust /, a Stuart Mária cimszerepe, Lady Millford /Schiller: Ármány és szerelem /. Bernarda /Lorca: Bernarda Alba háza /, Racina: Phaeará jának címszerepe, Jokaste /Szophoklész: Oidipus király /. Alakításaiért megkapta a Kossuth-dij at és a Kiváló Művész kitüntetést. Hosszú betegség után 1966 karácsonyán halt meg.
