Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai
bérhez méltatlannak a nyíltszíni alakoskodás mesterségét* Bonyolultabb akkor lett a helyzet, amikor - az 1830-as évek elején - a nyelv jogaiért vivott harc ¥égre eredményeket betakarító szakaszába érkezett* A nyelv művelésére, gondozására már a gyakorlatban is ténykedett a régvárt akadémia, a Magyar Tudós Társaság, fellendült az érdeklődés a szépirodalom iránt, megélénkült a tudományos tevékenység* A nyelvkérdés időleges célból - a történelmi előrelépés logikája folytán eredményével ható eszközzé minősült vissza, és a szinházügy hivei között is felvetődött a "Hogyan tovább?" kérdése. A teátrum jelenének és jövőjének megítélése ettől kezdve mindig tágabb, politikai eszmerendszerek része, egyre kevésbé a közéleti pótcselekvése, hanem annak szerves tartozéka, kulturális vetülete. Korántsem véletlen tehát, hogy az 1832-36-os pozsonyi országgyűlés, az első igazi reform-diéta hozott törvényt, a XLI. cikkelyt "a Pesten országos költségen felállitandón nemzeti játékszinról". /A kiemelt szavak mindegyike évtizedes fejlődés, viták eredménye./ Az országgyűlés egyik vezérszónoka Kölcsey Ferenc volt, aki 1834. november 10-én a jobbágykérdésről mondott, programadó beszédében megfogalmazta az "érdekegyesités", a magyar liberalizmus lényegét: a nemzeti célokért közelíteni kell - a nemesi előjogok reformok útján történő fokozatos felszámolásával - a két, ellentétes érdekű társadalmi osztály, a nemesség és a jobbágyság érdekeit. De ugyanígy beszélhetünk kulturális érdekegyesitésről is, mint a liberális politika sajátos részterületéről. Kölcsey 1827-ben még keserűen kérdezte: "Óhajtanám tudni, mi ezen dologban tulajdonképpen nevetséges? Ez a hevület-e, melyet a nemzeti közügy védelmére fordítok? vagy az a vélekedés, mellyel a játékszín dolgát a nemzet közügyének lenni gondolom?" Tiz év múlva pedig már állt a Pesti Magyar Szinház, és Vörösmarty Mihály az eszme testet Öltött megvalósulását üdvözölhette prológusában, az Árpád ébredésében * amikor színpadra idézte a valóban élt modellt, Thuróczi Pál napszámost, aki feleségével együtt két hétig ingyen dolgozott az építkezésen:
