Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Dr. Cenner Mihály: Arcok a múltból

a házsártos anyósok és mamák, nagynénik szerepében. Legjobb •olt Szigligeti Mama cimü vigjátékának Mogoriné szerepében, de kiváló alakítást nyújtott a Réméé és Júlia Dajkájaként, Pemoline /Tartuffe/, Millerné /Ármány és szerelem

/. Brazovicsné /Jékai: Az aranyember

/. Az elsők között kapta meg 1889ben a Nemzeti Szinház örökös tagja cimet. 1891-ben vonult vissza és két év múlva halt meg. Sírkövén ez áll: "Itt nyugossza őrök álmát a haza legnagyobb "Marná"-ja." SZIGETI JÓZSEF /1822-1902/ színészi működését - háromévi vándorszínészet után - 1844-ben kezdte a Nemzeti Színházban, amelynek ötven éven át vezeté erőssége volt. Színészi alkata elsősorban a humoros figurák ábrázolására tette alkalmassá, de idősebb korában a kedélyes apák és nagybácsik jellemszerepeiben is kiválót alkotott. Voltak drámai szerepei is, amelyeket nagyszerű ember- és szinpadismeretével, a drámai követelményekben való teljes otthonosságával kitűnően oldott meg. A megalakult Szini Tanodának 22 éven át tanára volt. Közvetlen, természetes játékmodora szinte iskolát teremtett a Nemzeti Színházban éppúgy, mint tanítványai körében. Hatása visszavonulása után is érezhető volt a szinház játékstílusán. Hires szerepei: Menenius Agrippa /Coriolan

/, Plonius /

Hamlet

/. Kent /Lear király

/. Falstaff /A Windsori vig nők

/. Böffen Tóbiás /Vizkereszt

/, továbbá Bannai Gerő a sajátmaga irta Rang és mód-ban, Perföldy fiskális a Csalédások-ban /Kisfaludy Károly/, valamint a francia vigjátékok kedélyes szerepei, mint Fourchambault papa /Fourchambault .család

/. Perrichon úr /

Perrichon úr utazása

/. Benoiton papa /

Benoiton család

/. 1893ban nyugalomba vonult, 1902-ben halt meg, nyolcvanéves korában. Már a Nemzeti Szinház második generációjához tartozik SZERDAHELYI KÁLMÁN /1829-1872/. Apja is szinész volt, Szerdahelyi József, a vándorszínészet korának hires énekes és zeneszerző színésze, később a Nemzeti Szinház tagja. Fiát nem akarta a színészi pályára engedni, de a fiú megszökött otthonról és 15 éves korában színésznek állt. Tiz évi vidéki szinészkedés után, 1854-ben szerződtette a Nemzeti Szinház. Kitűnő színpadi jelenség volt: megnyerő arcú, magas, karcsú termetű, s vidám kedélye elsősorban a francia szalon-