Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Dr. Székely György: Négy portré a Nemzeti Színház történetéből
irányzat hívei és a polgári-nemzeti haladást győrsitani kivánó kis csoportosulás tagjai vivtak. Radnétfáy Sámuel maradt az igazgaté és az újonnan jött, ambiciézus és tehetséges fiatalembernek a már kialakult állapotokhoz kellett igazodnia. Tizenöt év múlva Szigligeti Ede halála után néhány hónappal, 5, Paulay Ede lett a Nemzeti Szinház igazgatója, hogy tizenhat évi vezetéi munkáaságával beteljesítse elődje munkáját, irányító részese legyen a azinház "aranykorának", - sőt, az utolsó években belső gyengülését, elbizonytalanodását is megérje. Talán ő volt az első, aki készült arra, hogy egykor majd a Nemzeti Szinház igazgatója lehessen* Első nagy külföldi útjáról beszámolva - melynek során Ausztria, Németország, Párizs és London jelentős színházait látogatta meg - már 1872-ben pontosan megfogalmazta eszményképét. Az igazgató kelléke szerinted becsületesség, szakképzettség, erély". Az addigi gyakorlattal - a különböző testületi ellenőrzésekkel ellentótben attól várja a fejlődést, ha "szakértő igazgató, tudományos műveltségű drmaturg, értelmes és jóakaratú rendezők, kik folytonosan a tagok között forognak" - irány itja a szinházat, mert ezek "gyorsabban és biztosabban fognak czélt érni a szinház művészi emelésében, mint a complikált szerkezetű nem felelős testületek rendszerével bárki is elérni képes lehetne". 1878-ban Paulay viszonylag kiegyensúlyozott társadalmi viszonyok között vehette át a szinházat. A "kiegyezés" már működött, az uralkodó osztályok - az új erőre kapott feudális arisztokrácia és a hatalomba belenövő polgárság - már megkötőt* te a maga külső és belső kompromisszumait. Paulay pályájában - ezt egész igazgatói működése bizonyitja - a kor nemesi-polgári képviselőjét láthatjuk kiteljesedni, azét az emberét és művészét, aki sem több, sem kevesebb nem kivánt lenni koránál* s igényes művészi és szinházvezetői munkájával a konszolidált állapotokat szolgálta. Nehéz lenne megál lapitani, mikortél hatott a Nemzeti munkájára Paulay koncepciója, amelyet pályája vége veié igy foglalt össze, önmagáról azólván: "fő gondját a személyzet szervezésére és nevelésére, az eredeti és classicus irodalom termékeinek szinrehozatalára, müvelésére forditja". Egészen biz-
