Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Függelék: Peterdi Nagy László: Színházat építeni

ságát és kiteljesítését hirdető Szuhominszkinek állit emléket. Szintén fiatalokról szól és erkölcsi, világnézeti problémákat vet fel Tyendrjakov nálunk a Nagyvilágból ismert Érettségi után cimü kisregénye, amelyet most mutatnak be a kerület új lakástulajdonosainak. Ezt az előadásukat a hétfői szünnapokon rendszeresen játszani fogják már nagyszínházakban is. Az Uj Drámai Szinház egyébként nem is az egyetlen új szinház Moszkvában. Az egyik belvárosi pincehelyiségben N. Szpeszszivcov vezetésével lép fel egy fél-amatőr együttes. Művészi célkitűzéseit, látásmódját tekintve tulajdonképpen önálló kollektíva szerveződik fiatal színészekből, rendezőkből magának a Művész Színháznak a kamara színházában is. Legutóbb például Furmánov Felkelés

ének érdekes, újszerű előadásával lepték meg a moszkvaiakat, akik egészen természetesnek tartják, hogy az élet új jelenségei - mint most ez a rendkívüli erkölcsietikai érzékenység, a magánélet tisztaság iránti igény előbb-utóbb új szinházi formákat is váltanak ki. Persze egy magyar ilyenkor már mindig közbevág. - Jó, jó, - de mégis, nem mindegy, hogy hány évig tart egy ilyen "előbbutóbb". Nálunk már évtizedek óta nem épült új szinház! Ilyenkor szoktak ők kedvesen, bátoritóan elmosolyodni. Mi sem azzal kezdtük. "Moszkva sem egy napig épült" - mondják.