Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Függelék: Peterdi Nagy László: Színházat építeni

háttérbe szorult. Pedig ennek - személyes élményen is alapuié - finom motiválása volt eredetileg az irói szándék, s ez a darab fő erőssége, poézise is. Olga Jakovleva, aki most a főszerepet játssza, minden szégyen és finomkodás nélkül, - tragikusan szerelmes fiának házitanitójába /A. Gracsev, egykori partnere játssza a Romeo és Júliá

ból/, aki most is, akárcsak az iró idejében egy várvavárt új nemzedék első képviselőjére, egy Bazarovra hasonlít az Apák és fiúk

ból. Mint minden nagy szerelemben, ebben a kései szenvedélyben is összesűrűsödik minden. Mindenekelőtt - akárcsak Júliájában - az élet, a fiatalság, az élet elmúlásának, az idő lejártának fájdalmas-tragikus átélése. A fiú elutazása, a szerelem elmúlta után ezt az asszonyt nem tudja már senki, semmilyen okos szavakkal megvigasztalni. Valami visszavonhatatlanul elmúlik, eltűnik, elvész. Ez a fájdalmas téma több más előadásban is felhangzik. Mint általában minden új társadalmi jelenségre, "megrendelésre", erre is Tovsztogonov figyelt fel először. Szinre vitte Lev Tolsztoj Holsztomer cimü elbeszélését, amelynek címszereplője egy kiöregedett versenyló a szinház egyik vezető színészének, I. Lebegyevnek a megszemélyesítésében. A szerencsétlen párát a végén leölik. S abban a pillanatban, amikor az Othello-korú szinész nyakán kibuggyan a vér és lassan összeesik, rádöbbenünk, hogy egyáltalán nemcsak lovakról van itt szó, mint ahogy az Othelló

ban sem szerelemféltésről. Ezt legutóbb Bessenyei Ferenc nagyszerű alakitása is bizonyította a Madách Szinház egyébként Leningrádot is megjárt - előadásában. Az intenzitás növelése, a "tartalékok feltárása" a gyakorlatban sokszor rablógazdálkodást jelent, s ennek emberek is áldozatul esnek. Ezt a gondolatot sugallja Gorkij Nyaralók cimü darabjának előadása is Tovsztogonov rendezésében. Az előadás főszereplője itt a helyszin, a gyönyörű kert, amelynek gazdái - felelőtlen nyaralók. A moldáviai Druoe Ami a legszentebb cimü darabjában is értelmetlen kegyetlenséggel leöldösött lovakról, vemhesen levágott tehenekről, elevenen leforrázott és megkopasztott szár-