Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Szilassy Zoltán: Dürrenmatt Shakespeare-adaptációi

Később már a szájbarágáB klasszikus példáját kapjuk: "Itt jön János. De örülök, hogy láthatom. Bár ellenségek, egyfajta vagyunk." /u.o./ A politikán összevitatkozé dinaszta hölgyek itt is az eredeti invencióban meghaladó titulusokkal /"bakakurva"; "vén kupi

eros"; "csúcskurva"/ látják el egymást. Van azonban példa a szerencsés változtatásra is. Eleonóra megpróbálja meggyőzni Arthurt, adja fel trónigényét; erre Constantia a következőképpen reagál: Shake spe are-né1: "Adj nagymamának országot, fiam, S nagymami ad szilvát, fügét, cseresznyét, Jó nagymama." Dürr

enmat t-nál: "Adj nagymaminak országot. Helyébe Fakardot, ólomkatonát, dobot Ad a jó nagymami." /II. felv. I. szin/ Az utóbbi megoldás többélü: azt is kifejezi, hogy valódi ország helyett játékországot, valódi hadsereg helyett játékhadsereget Ígérnek Arthurnak. A fellovalt gyerek immár nyíltan fordul Jánoshoz, s ismét a helyzetmagyarázat szerencsésebb válfaját kapjuk Jánostól: ARTHUR: Te a rossz bácsikám vagy, a kedves bácsikám Richard király volt. JÁNOS: Kedves bácsikád Oroszlánszívű Richárd Apád ellensége volt. Én barátja. Apád mellett harcoltam kedves bácsikád ellen. Kedves bácsikád ugyanis szövetkezett a francia Fülöppel Elkergetni a vén Henrik királyt, Saját apját, kihez apád meg én