Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

".... hát a bájtól Nem látod, félelmet, reményt jelent-e, Bút, örömet? e ez a szépséget kizárja? S ha adtam neki két szemet, s az élet Tüzét bele, és hozzá lelket is Nem egymást fokozzák-e?.." /Vas István forditása/ Ez a fajta lélek az, amely oly élóvé teszi a "nyakon elhaló pirt". A drámai monológ legfőbb jellegzetessége bizonyítható itt: minden kimondott vád a hercegre magára hullik vissza, ahogy a hercegnőről beszél, önmagát tárja föl. A drámai mag csak a legvégén bomlik ki teljesen, minden visszamenőleg kapja meg mélyebb jelentőségét. A par excellence főúr, aki belül a legsötétebb bünt hordozza: lelkiismeretiurdalásba nem őrül bele, de mégis arra kényszerül, hogy beszéljen róla, pár szó erejéig feloldja belső feszültségét. Ez elég Browningnak: neki a megszólalást kiváltó körülmény /a vers szinszerü, dramatikus oldala/ éppoly fontos, mint maga a közlés. S ami a közlésnél is fontosabb: amit az leplez és föltár. JEGYZETEK 1. ÖPM /Franklin/ 429. 1. 2* Id. Victorian Literature ed. Austin Wright, NY. 1961. antológia tanulmányait 3. Leonard Burrows: Browning the Poet /University of Western Australia/, ; - :

)

, 4. Ira Beth Session: A Study of the Dramatic Monologue in: American and Continental Literature /Texas, 1933-/, emiitett jellemzése: The Dramatic Monologue PMLA 1947. p. 508. 5. Preface to the first edition of Paracelsus /1835/ idézi L. Burrows /fordítás itt és a többi helyen - B.K./ 6. Robert Langbaura: The Poetry of Experience /Chatto and Windus London, 1957./ 7. Az európai irodalom története /Bp. 1957-/ 386. 1.: 417. 1.