Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

formáltság igényessége. A beszédnek, mégpedig egy hitelesség látszatát ébresztő élőbeszédnek kell magába foglalni a környezetre, a mozgásra, a hangi effektusokra vonatkozó utalásokat. Ugyanakkor tudjuk, nincs nehezebb, mint az élőbeszédet költőileg újjáteremteni, magasabb régióba átmenteni. Ráadásul az iró nem segíthet, nincs "félre" vagy egyéb jelzés sem. /3/ Konfliktus: Bár a dramatikus szcenirozás aránya változó, lehet, hogy éppen csak a környezet-meghatározás erejéig tűnik fel, a karakter ehhez való viszonyában kapja meg érdekességét. Számára mi, nézők, nem létezünk, tehát kivételes helyzetű kihallgatói lehetünk egy párbeszéd egyik felének, vagy egy hétköznapi esemény egyre mélyebbre utaló fordulatainak. A folyamat maga egy karakter lecsupaszitása, egy gondolkodás-, vagy viselkedésmód kibomlása egy történeten, szituáción, egy önboncolást meginditó mozzanaton keresztül. Ugyanakkor a drámai monológ maga gondoskodik a közvetlen hallgatóság jelenlétéről. A monológ, mivel hiteles szituáció váltja ki, mindig valakihez vagy valakikhez szól, számottart figyelmükre reagál közbeszólásaikra. A beszéd tehát nemcsak vizuális hátteret kell, hogy pótoljon, hanem a társ-szereplők jelenlétét is. Ezt az effektust igen fontosnak érzik a drámai monológ tanulmányozói, s emiatt például Leonard Burrows, Browning kitűnő ismerője, lekicsinylően szól Tennyson Ullysses érői, aki "inkább szobor, mint ember". Tennyson pedig a rossz dramaturg cimkét kapja, hiszen Ulysses hallgatósága /a feltételezett Pénelopé és Telemakhosz/ igencsak megsértődne, ha éppen hallótávolságon belül lenne. De jelenlétük a költeményben nem érzékelhető. Ira Beth Session több publikációt szentelt a kérdésnek.^ A drámai monológ különböző fajtáit próbálja kategorizálni. Noha a felállított sémák igen merevek, s ilyen aprólékos megkülönböztetés szükségtelen is, a szerző pontos leltárt készített a drámai monológ kellékeiről: ezek a határozott tulajdonságokkal rendelkező beszélő, közönség, alkalom, a karakter lelepleződés, összjáték a beszélő és közönsége között, drámai cselekmény, és ezen kivül még egy olyan cselekmény is, amely