Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
Dorval, a törvénytelen fiú, maga az önfeláldozás: lemond Rosalie-ról nemeslelkü barátja, Clairville kedvéért, akinek előzőleg megmentette az életét. Dorval némi ingadozás után a barátságot választja a szerelem helyett, de ezzel nem elégszik meg: vagyona felét hozományként ajánlja Roselie-nak, méghozzá úgy, hogy eltitkolja a pénz eredetét. Közben Constance, a filozófus ifjú özvegy Dorvalt ostromolja, s ráveszi arra, hogy ne vonuljon vissza a világtól. Végül megérkezik Amerikából, angol fogság után Lysimond, Rosalie atyja, s felismeri Dorvalban gyermekét, aki csak azért született törvénytelennek, mert az anyja meghalt, mielőtt feleségül vehette volna. Dorval tehát a féltestvérébe volt szerelmes, s az erény döntését a Természet is igazolja. A darab végén mindenki megtalálja a párját, s elhangzik az atyai áldás. Az Uj Héloise azonban, mint tudjuk, tragédiával végződik. Nyilvánvaló, hogy bár azonos volt a filozófiai kiindulópont, Diderot és Rousseau eltérő következtetésre jutott. Diderot lelkiismeretesen eleget tesz az eszményítés és az erkölcsi nevelés követelményének, mivel a szinházat a korabeli művészet legnagyobb hatású fórumának tekintette, s kizárólag jó példát akart a néző szeme elé tárni. Rousseau azonban nem volt képes alárendelni az esztétikumot az erkölcsi haszonnak, s igy müvében szándéka ellenére felszínre tör a szentimentális hősök és a valóság konfliktusa. Diderot, következetességének hála, minden konfliktust kiküszöbölt a Törvénytelen fiúb ól: Dorval lelki vivódásának pátoszát semmivé teszi az a tény, hogy végül a Természet közbeavatkozik, s megjutalmazza, igazolja az Erényt. A Természet dramaturgiája Jellemző tény, hogy a Természet igen gyakran tölt be dramaturgiai funkciót a XVIII. századi francia polgári drámában. Előre kell azonban bocsátani, hogy a felvilágosodás filozófiai irányzatai eltérően értelmezték a Természet sugallatait:a liberális-technokrata elméletek hivei és a fiziokraták a szabad verseny korlátlan érvényestilését és a vagyongyűjtés szabadságát, a konzervatív-radikális gondolkodók viszont a
