Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
mére veti, hogy tökéletes jellemeket szeretne viszontlátni a szinpadon, akik "mindig csak azt tennék, amit kötelességük és lelkiismeretük szerint tenniük kell; teljesen úgy cselekednének, ahogyan az meg van irva. Ezt várjuk a vigjátékban? Vajon efféle ábrázolások elég Vonzóak lehetnek? Elég nagy lesz-e az ebből remélhető haszon ahhoz, hogy érdemes legyen egy új műfajt teremteni számára és külön poétikát irni a részére?" /13/ Henri Lefèbre Diderot esztétikájának marxista elemzője rámutat arra, hogy Diderot az egyént és jellemét a hivatásokat meghatározó társadalmi viszonyoktól függetlenül képzeli el. A hivatás azonban meghatározza a jellemeket, s ezért az egyén elfogadja vagy elutasitja a társadalom által felkinált szerepeket. Legjobb példa erre Molière Fösvénye, aki egyben családatya is. Henri Lefèbre Diderot elméletét azzal magyarázza, hogy a XVIII. századi francia társadalom még nem hozta létre a maga jellemző tipusait. "Csak néhány új formát vázolt fel. Átalakulással teli társadalom volt, mely a régi tipusokat, a klaszszikus korszak 'jellemeit* felbomlasztotta. Csak egyéneket teremtett, akiket negativ vonásokkal határozott meg, miután a régi társadalmi kapcsolatokat felbomlasztotta. Ez a társadalom olyan kapcsolatokat hozott létre - családi kapcsolatokat, alárendeltségi és tulajdonviszonyokat -, melyek a szorosan vett egyéniségen kivül állónak tűntek, melyeket megtagadott, s melyek tagadták. Ezért választotta szét Diderot gondolatban az egyént /mint ezt vagy azt az embert/ és a hivatást, a társadalmi szerepet /mint kapcsolatot és viszonyt/." /14/ A magyarázat tetszetős, de nem állja meg a helyét. Diderot a regényeiben ugyanis sokkal dialektikusabban gondolkozott, mint a drámáiban: Rameau unokaöccsét , a Fatalista Jakab hőseit vagy az Apácát nem is lehet a Törvénytelen fiúhoz vagy a Családatyához hasonlítani. A különbség lényegi oka, hogy Diderot drámáit szinpadra ' szánta, illetve az új, tömegekhez szóló polgári szinház esztétikáját akarta megalkotni, mig regényei kéziratban maradtak az utókorra, s csak egy szük körben váltak ismertté.
