Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

hogy egy előadás akkor tökéletes, ha olyan pontosan utánoz egy eseményt, hogy a néző, akit szüntelenül megcsal a látvány, azt képzeli, hogy maga is részt vesz benne. De van egyáltalán valami a felsoroltak közül azokban a tragédiákban, melyekkel büszkélkednek?" - kérdezi Mme Mirzoza-Pompadour a Fecsegő csecsebecsék XXXVIII. fejezetében, majd kemény birálatot mond a korabeli szinészek modoros játékáról és előadásmódjáról, és az egy napba belezsúfolt cselekmény valószinütlenségéről. Diderot gondolatait, melyet egy libertinus szellemű, a kortársak által lenézett műben fejtett ki, Lessing is átvette, s hosszasan idézi a Hamburgi dramaturgiában. Csakhogy Diderot nem pontosította birálatát, s nem forditotta az Ünnepelt Voltaire ellen. A klasszicista tragédia alkotói elleni határozott támadás óriási vihart kavart volna a közvéleményben, jóval nagyobbat, mint a "

guerre des bouffons

", a klaszszicista és a szentimentális zene háborúja, mely miatt Rousseau-t, az utóbbi párt vezérét, kis hiján bebörtönözték. Diderot nem vállalta ezt a kockázatot, a frontok tisztázása helyett ezért fogott hozzá az új polgári dráma esztétikájának kidolgozásához• Lessingnél a gyakorlat megelőzte az elméletet: előbb irta meg nagysikerű drámáit, s csak később vállalkozott a tanulságok levonására. Diderot-nál forditva történt. Alexander Bernát fölveti a kérdést, hogy Diderot "vajon drámáit a végett irta, hogy eleven példát mutasson, vagy az elméletet azért találta ki, hogy drámáit igazolja?" majd találóan állapitja meg, hogy "külön-külön semmi esetre sem keletkeztek a drámák és a dramaturgiai gondolatok; valószinüleg együtt fejlődtek, az egyik a másiktól kapván támogatást". /7/ Az irodalomtörténeti adatok azt támasztják alá, hogy a Törvénytelen fiú és a róla szóló párbeszédes értekezés egy időben született, 1756 szeptemberében. Novemberben Diderot a Chevrette kastélyban mindkettőt felolvasta Grimm-nek és Mme d'Épinay-nek, s a két mü végül ugyanabban a kötetben jelent meg, 1757 februárjában. A Törvénytelen fiú és a róla szóló Beszélgetések összetar-