Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

megbukott. A korabeli közönség nem értékelte Voltaire erőfeszit éeeit, mellyel a tragédia műfaját a drámához akarta közelíteni, s gúnyolódott a térben és időben mérhetetlenül távoli, s ugyanekkor a svájci parasztokhoz feltűnően hasonlitó szkítákon. Voltaire zokon vette a nézők "hálátlanságát", s panaszolta, hogy "nem tisztelik az aggastyánokat". Utolsó tragédiájában, az Irène-ben azonban már lemondott a polgári dráma és a klasszicista tragédia műfajának összeegyeztetéséről* A tragédiairók Voltaire halála után még évtizedekig új és új müvekkel örvendeztették meg a közönséget* Lefranc de Pompignan, Gimond de la Touche, az irodalomtörténész La Harpe és mások próbálták új életre kelteni a végelgyengülésben szenvedő klasszicista tragédiát. A forradalom és a császárság, sajátos módon, ahelyett, hogy meggyorsította volna, lelassította a tragédia agóniáját. Az antik pátosz felélesztésének igénye szülte Marie-Joseph Chrénier és Népomucène Lemercier tragédiáit, vagy Napoleon kedvencének, Luce de Lancival-nak a müveit, melyek a császár bukása után még vagy másfél évtizedig szerepeltek a francia szinházak műsorán* A komédia átalakulása A komédiát távolról sem tisztelték úgy a XVIII. századi francia színpadokon, mint a tragédiát. Az udvar alantas szórakozásnak tartotta, s Molière zsenijét is csak immel-ámmal ismerte el. A komédia formai szabályainak felállításával senki sem törődött, iróit pedig éppoly kevéssé tisztelték Versailles-ban, mint az alkalmi szatirák és gúnyversek költőit. A komédia igazi otthonai a vásári szinházak voltak. A vándortársulatok a század folyamán nagy sikerrel játszották sokszor rögtönzött komédiáikat, s egy új műfajt is létrehoztak, az u.n. parade-okat. E rövid, szatirikus és gyakran obszcén komédiákat annyira megkedvelte az arisztokrata közönség, hogy főúri magánszínházakban is játszották őket az 1770-es években. Bár a vásári, commédia dell'arte stilusban játszott komédia igen népszerű volt, Lesage-on kivül nem akadt komoly Író, aki folytatni próbálta Molière hagyományait. Lesage is még