Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői
az emberi együttélésből születő komikus mozzanatok Íréi megragadásét feltételezve szinpadi visszatükrőzésre kínálkozik; a Teatro mindezeknek olyan kifejezési eszköze, mely a valóság megismertetését tekintve erős közönséghatást érhet el; igy tehetséges színészekre van szükség, akik a Mondó végtelen vál tozatosságát egynemüsitve , képesek szinpadi szerepeiket hitelesen eljátszani. A Mondónak ez a változatossága készteti Goldonit kora és hazája társadalmi jelenségeinek elmélyült vizsgálatára, azoknak az eszközöknek számbavételére, melyekkel az általános rom lottsággal szembe lehet szállni. "Goldoni színháza" - állapítja meg Baratto - "a korabeli valóság, egy nemzet életéhez kötődő aktuális valóság szinpadi megjelenítése, kritikai megjelenítés, melyben egy egyetemes és tipikus kategória - legáltalánosabb bibák és nyavalyák ütköznek egy egyértelműen morális természetű, pozitív elemmel az etikus alapon álló, városi polgár figurájával;" /31/ Az időben, térben konkrét társadalmi valósághoz kötődő szinházi előadás jellemzői a fenti mozzanatok, a szinpadi gyakorlat alapján megújított velencei színjátéké, melyben a szöveg, a cselekmény és a szinészi alakítás egységben olvad össze. Goldoni megértéséhez ezt az egységet kell szem előtt tartani, mely egyszerre meg irt szöveg, szinészi előadóművészét, szinpadi előadás és közönség élmény, a komédia lehetséges létezési formái, minden változatban megújult teatralitás. JEGYZETEK 1. Carlo Goldoni, Emlékezéseim. Bpest. 1963- I« 146. o. Goldoni itt az Imer-társulat színészeire utal, akikkel 1734-43-ig működött együtt a S. Samuele Színházban. 2. i.m. I. 31* o. 3» A "poéta di compagnia" , jelenesetben Goldoni, a társulat fizetett alkalmazottja volt. Állandóan a társulattal élt, és feladata korábban a régi komédiák átvizsgálása, felfrissítése vagy újabb komédiák készítéséhez nyersanyagként való felhasználása volt. Goldoni kötelességeit és jogait, fizetését és a "leszállítandó" darabok számát a S. Angelo, majd a S. Luca Színházban a G. Medebachhal és F. Vendraminnal kötött szerződés szabályozta. /V.ö.: Tutte le opere
