Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

figuráit ne zavaros és ártalmas formai megoldásokkal, triviális stílusban, hanem igazabb ás igényesebb szinpadi játékkal közvetítsék a nézőknek. Goldoni nem vet el olyan kulturális örökséget, mely immáron két évszázada reprezentálta az olasz színházművészetet, és amelynek tehetséges komédiásai és társulatai Európa minden jelentősebb kulturális központjában sikerrel léptek fel. A nevettetésnek az a rendithetetlen szán déka, ami a Teatro comico Arlekino'ját jellemzi, megbecsülendő tőke. Ennek a szemléletnek megfelelően Orazio, a figurához hagyományosan hozzátapadó szótorzitásról igy magyaráz: "Arlekinonak keveset kell beszélnie, de jókor kell megszólalnia.•* Ha el is harap néhány szót, ne nyelje el mindet, óvakodjék a Zanni játékában oly gyakori szótorzitástól. Sajátos alkotást kell létrehoznia, és ahhoz, hogy alkotóvá váljék, képeznie kell magát

." /III. utolsó jel. 1104. o./ Goldoni véleménye az, hogy a maszkokkal való gyökeres szakitás helyett inkább karakterük komikus elemeit kell kiemelni, megfelelően korszerűsíteni, és a figurát valószerűen ábrázolva érzékeltetni. Ha a komédia szövege jól illeszkedik a szinész természetéhez, ez sikerülni fog, és ebben az esetben minden rátermett maszk szivesen lát majd a szövegtanuláshoz, vállalja az alaposabb felkészüléssel járó többletmunkát. Piacida, amint a jellemkomédiáról tart kiselőadást Lelionak, megjegyzi: "Többnyire karakter komédiát játszunk; ha mégis előfordul, hogy rögtönzünk, természetes, családias és könnyed stílust választunk, nehogy eltávolodjunk a valószerű ábrázolástól." /II./2. 1068. o./ A hagyomány megőrzése tehát a reform poétika lényeges moz zanata, a szinészi játéknak a valószerű és a természetes jegyében történő megújítása határozza meg. "Két történetileg fontos tényező fonódik itt össze. A konkrétumból és a valóságosból fogant új izlés születik - állapitja meg Baratto melyet Goldoni szemléletében a polgári intellektuel személyes, társadalmi tapasztalatai erősítenek meg. Másrészt a szinházi gyakorlat még mindig merít a tartalmilag kimerült, d kifejezési eszközeiben és technikájában még életképes népi komédia formai megoldásaiból. Azért, hogy kifejezze az elsőt,