Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

"Ha egy szereplő önnel együtt játszik - magyarázza Orazio Eleonórának - partnerére figyeljen és ne jártassa szemét máson, ne tekintgessen a páholyok felé, mert annak három nem kívánt következménye lehet. Az első, hogy a közönség méltatlankodni kezd és az elkalandozó szinészt tudatlannak vagy tehetségtelennek véli. Másrészt figyelmetlenséget követ el partnerével szemben, és végül, ha nem követi figyelemmel a beszélgetés fonalát, váratlanul éri a súgó szövege, játéka vészit vonzerejéből és természetességéből: mindez lejaratja mesterségünket és a komédia bukásához vezethet." /III./3. 1095. o./ Alapvető tanítás a színházművészetnek korai szakaszában, amikor a hivatásos színjátszás a mindenki által látogatható közszínházakban éppen kezd elterjedni, amikor azonban még a szinészi előadásmód a melodráma patetikus szerepfelmondása és a népi komédiások sémákba merevített rögtönzése között ingadozott. A kérdés időtálló természetét mutatja, hogy ma már a kommunikációelméletet is foglalkoztatja, melynek egyik szakterülete, a proxemika a beszélgetésben résztvevők térbeli viszonyát, a szemek kapcsolatát, a tekintet irányát, stb. az üzenet közvetítése és hatása szempontjából vizsgálja. A modern szinház nagy egyéniségei közül Sztanyiszlavszkij végzett idevágó megfigyeléseket. Ő igy fogalmazott: "Milyen gyakori, hogy a színész csak néz a színpadon, de nem lát semmit. Nincs szörnyűbb dolog az üres szinészi tekintetnél. Az ilyen szem arról tanúskodik, hogy a színész lelke alszik, figyelme máshol jár, valahol a színházon túl. Arról tanúskodik, hogy a színésznek partnerével semmiféle érzelmi vagy szellemi kapcsolata nincs." /26/ Emlékeztetnünk kell itt ismét arra, hogy Goldoni a komédia előadásánál az együttes játék kialakítására törekedett. A fenti észrevétel értelmezésénél helyes, ha figyelembe vesszük Goldoni szinpadi komikumának természetét. Ez a komikum nem az önmagukban vett figurákból, nem a szavakból, mozgásokból, hanem azokból a helyzetekből, találkozásokból, általában véve azokból a kapcsolatokból születik, melyek a játszó személyek között, a szinpadi előadásban alakulnak ki. Az idézett