Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

ri, hogy erre a néhány pillanatra új minőség születik, az Írói képzeletből és a színészi tehetségből ötvöződő szinpadi játék. "A komédia szinpadi bemutatásra szánt költészet - vallotta - mely ahhoz, hogy a színházban sikert arasson, tehetséges színészeket igényel, akik a szöveget úgy adják elő, hogy odaillő, tetszetős cselekvéssel keltik életre." /17/ A szöveg tehát elválaszthatatlan az emberi hangtői és gesztustél: a szöveg és a színészi játék egysége adja a komédia alapját. A komédia szövege nem véglegesen lezárt alkotás, "utóélete" van, és abban teljesedik ki, hogy a változatlan komadiaolvasmánnyal szemben a változó komédia-látvány /színpadi játék/ a nézőnek többletet ad. Ez a többlet a szinészi játékból születik, mely a szavakat "animálva" teljesebbé teszi a szinházi előadást. "A színészek mozdulataiból, az időben, jól kiszámítva felhangzó replikákból, és a beszélők hanghordozásából születő komikai hatás sokkal erősebb és elevenebb, mint az irott szövegben, ahol kevésbé érzékelhető, mert az olvasó nem képes arra, hogy az iró által elképzelt, és tapasztalt komédiások által eljátszott, sok-sok mulattató mozzanatot megragadja." /18/ A reform demonstrációja A megújított komédia a szinpadi előadásmód megújítását követelte. Goldoni szinházi reform-tevékenységében két jelentős tényezővel, a színészekkel és a közönséggel találta magát szembe. Ellenállásuk leküzdésére, illetve reformja megvalósításához a színészek együttműködésére, de különösen a közönség rokonszenvének megnyerésére volt szükség. A reform alapelveit kellett megismertetni, és ezt végezte el a Teatro oomico cimü manifesztum-komédiában /1750/, melyben drámai formában ütköznek a régi és új komédia jellemzői, ellentétes vélemények csapnák össze a korábbi, commedia dell*arte színjátszásról és a megreformált szinészi játékmódról, és választ kapunk arra is, miért kell az új színjátszás alapel-