Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

olvadását. A gazdasági gyarapodás következtében nagyobb társadalmi súllyal és önállósággal rendelkező polgárság, és a városi élethez való viszonya, a nemesség képviselőivel való szembenállása, új valóságtartalmakat, magatartásformákat, új értékeket hozott felszínre, melynek következtében új izlés születik. A közönség az üres bohóctréfák helyett önmaga életét, a polgári-plebejusi környezetben mozgó figurák ábárzolását, kortársi valósághoz kötődő szinpadi megjelenítését igényelte. Az alábbi, Chioggiai csetepaté cimü komédiájához irt bevezető sorok Goldoni részéről ennek az igénynek felismerését jelzik. "Itália színházait mindenféle ember látogatja, az ezzel járó költség oly csekély, hogy a kereskedő, inas ós a szegény halász egyaránt megengedheti magának, hogy részt vegyen ebben a közös mulatságban... Én elvontam a kisembereket az arlekinádák látogatásától; hallottak a Komédia reformjáról beszélni, és meg akarták ismerni, de nem minden jellem hatott képzeletükre. Jól tettem tehát, hogy az effajta emberek kedvéért, akik éppúgy fizetnek, mint a Nemesek és a Gazdagok, olyan vígjátékokat Írtam, melyekben felismerhetik szokásaikat, hibáikat, és legyen szabad kimondanom, erényeiket." /15/ Ebben a komédiában a népi világ teljessége jelenik meg, olyan, a valóságos élet- és munkakörülményeket feltáró és szenvedélyeket szitó eseménysor közepette, mely a közönséget saját valóságának felismerése, helyzetének tudatosodása irányába indítja el. Szinpadi kommunikáció . Ahhoz, hogy Goldoni a folyamat kibontakozását elősegítse, meg kellett találnia azt a nyelvet /16/, mely a széles közönséggel való kommunikációt lehetővé teszi, és amelyről nem feledkezhet meg egyetlen Író sem, aki müvét színpadra szánta, ami "egyet jelent azzal, hogy elsősorban az alacsony műveltségű közönség okulására irta". A beszélt nyelvre fordította a figyelmet, melyet az irodalmi hagyomány, mivel a prózát po-