Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

melynek célja két beszélgető partner egyidejű jelenlétének biztosítása* Azt mondom az Íróknak, barátaim éljetek velünk, éljétek át szinházi problémáinkat, próbálkozásainkat, Elméletieskedé nek tűnik, amit általában irtok, mert nincs közvetlen kapcso latotok sem a közönséggel, sem a színházzal.•. Gyakran úgy tűnik, az utókor számára irtok, mintha a színműnek nem ahhoz a pillanathoz kellene kötődnie, melyben bemutatják. Pedig a szinház abban a pillanatban él, melyben az előadás a szinpadon zajlik. A szerző azzal, hogy kapcsolatba lép a rendezővel és a színészekkel, a közönséggel is kapcsolatot teremt, mert rendelkezésre áll a közvetitő elem. A szerzőtől függ tehát, benne él-e a szinházban, és a szinházzal együtt a tár sadalomban.' /4/ Goldoni tudatosodását az igen mozgalmas, drámai 1750. év már igen meggyőző példákkal szemlélteti. Ebben az évben kerül nyomdába első, Bettinelli kiadásában megjelenő kötete, melynek Előszavában /5/ ad a szerző magvas eligazítást szinházi poétikájáról. A másik jelentős fordulat akkor következik be, amikor 1*Eredé fortunata /Szerencsés örökösnő

/ cimü komédiája bukása után kiderül, hogy színházában, a Teatro S. Angeloben a következő évadra a páholybérletek nem keltek el. Hogy társulatát a csődtől megmentse, mint poéta di compagnia a színészek és a közönség előtt vállalja, hogy a jövő évadban - 1750-51 - tizenhat új komédiát ir meg./6/ Fogadalmát megtartotta, igy az évadot a tizenhat újdonság egyike, a Teatro comico cimü müve, valójában három felvonásra tagolt, "cselekménybe foglalt poétika" nyitotta meg. A Bettinelli-kiadáshoz irt Előszó bevezetőjében a szinház iránti vonzódásáról ir, mindazokról az élményekről, melyek során rengeteg figurát ismert meg, melyek szinte önként kínálkoztak szinpadi megjelenítésre. Annak a megállapításnak érvényét erősiti ez, miszerint Goldoni élete és müve szervesen összefonódik: a színpadán megjelenő figurák sokasága, a természettől, a külső anyagi valóságtól kapott ösztönzések eredményeként, az Írónak az életben szerzett személyes komi-