Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Kardos András: Shakespeare: Rómeó és Júlia
szegény. Pénzért mindenre képes. Itt kezd kibomlani, amit a következőkben elemezni fogunk: mért nyomorítja meg a pénz az embert? A darabbal kapcsolatos elemzések furcsa módon nem foglalkoznak a darab talán legbonyolutabb kérdésével. Tétel : Ebben a jelenetben a pénz társadalmi szerepének felismerése történik. Ez nemcsak Romeo érdeme. A szerelmesek elérték a legmagasabbat, amit e darabban elérhettek. T.i.: ők a polgári társadalom értékstrukturáját tételezik. A szabad, autonom ember a kapitalizmusban az értékek prostituálását végzi azáltal, hogy a pénz egy minden értéket megkérdőjelező, egy érték nélküli értékgyáros használatára kényszerül. Romeo kimondja a következőket: "Ne, itt arany! De méreg ám ez is: / Többet pusztit e förtelmes világon, / Mint kotyvalékod, melyet tilt a törvény. / Én adtam mérget néked, nem te nékem." Az összehasonlítás végett idézzük angolul is; ahol, mint látjuk, erősebben van mindez megfogalmazva: "There is thy gold, worse poison to men's souls, / Doing more murders in this loathsome world / Than these poor compounds that thou mayst not sell: / I sell thee poison, thou hast sold me none." "Aranytól szép lesz a rút, feketévé a fehér" stb. Marx az Athéni Timonból két fő tulajdonságát emeli ki a pénznek. 1/ A pénz a látható istenség, minden emberi és természetes tulajdonság ellentétévé változtatója. A dolgok általános összetévesztése és kifordítása; kétpelenségeket tárait Össze. 2/ A pénz az általáno. rlngyá, az emberek és népek általános keritŐje • Ez nagyonis áll. a körülbelül húsz évvel előbb keletkezett Romeo-szövegre is. Romeo dlfferenciálatlanabbul fejti ki "There is thy gold, worse poison to men's souls" stb. A probléma itt kezdődik. Kapcsolódik-e valójában immanensen a darabhoz ez a szövegrész? És be kell bizonyítani, menynyiben csúcsa ez a darabnak. E rész elején utaltam rá, hogy itt a tételezett polgári társadalom önkritikája bontakozik ki. Pel kell fedezni esztétikai értelemben a "kettős tételezettség" művészi megjelenését: "A szerelem akkor szerelem
