Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója
választhat a rendező: vagy "meztelen színpadot hagy, minden hozzáadás nélkül, hogy önmagának fantasztikuma legyen", vagy pedig "szakadatlanul és tervszerűen érezteti játék és valóság egymásbahullámzását a modern színpadtechnika minden alkalmas eszközével". Jób Dániel azonban nem tudott választani - vagy nem is érezte szükségét -, egymásbamosta, összekeverte e kétféle lehetőséget, ami nem vált az előadás hasznára. "Egypár stilizált mozdulat szórványos alkalmazása és néhány zöld reflektor imbolygása nagyon is ösztövér megoldás" - jelenti ki igen határozottan a Nyugat kritikusa. Végül, mielőtt túllépünk az előadás értékelésén, Kürti Pál szélsőséges Ítélete után még olvassuk el Boross Mihály véle12 menyét, aki Jób Dániel társulatának produkcióját az egy éve Budapesten vendégszerepelt bécsi Raymund Theater Hat szerep... -előadásával veti össze: "...a bécsiek burleszk-tempója rengeteg ötletet, komoly művészi értéket nyelt el, mig a Vigszinház előadásában, úgy érezzük, az igazi Pirandellót kaptuk." Az "igazi Pirandello" - kifejezésnek itt feltétlenül pozitiv jelentése van. Ám az itáliai szerző müveinek fogadtatása - elvonatkoztatva most már az interpretációktól - nem ilyen sima és egyszerű. Általában nehezen értik meg, s ha meg is értik, nem nagyon fogadják el Pirandello filozófiáját a kritikusok. A Hat szerep... - logikus, konzekvens, tiszta felépítését, cselekmény- és gondolatvezetését Kárpáti Aurél is szem elől tévesztette, mikor ilyen sorokat irt le: "Pirandellót spekulativ filozófiai hajlandósága ködös, hegeli atmoszférába csalja, amelyben aztán bajos, olykor szinte lehetetlen a biztos tájékozódás," Magát a müvet a kritikusok vagy értetlenül, vagy gyanakodva, vagy ellenségesen fogadták. Első esetben lelkendeztek - ezzel részletesebben nem érdemes foglalkoznunk -, a másodikban előbb minden rosszat elmondtak a műről, majd jött a "de mégis... "-sel indított bekezdés, amiből megtudtuk, hogy mindezek ellenére a darab nagyszerű, a harmadik esetben pedig ez a bizonyos fordulat is elmaradt. Kárpáti Aurél szerint Pirandello alakjait, helyzeteit "valami különös, foszforeszkáló, csalóka homály" lepi el. "Az
