Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

vetett drámaírói munkásságában, a család és a társadalom kapcsolatának problémakörében, a "hogyan képes az ember otthonra l fi lelni a külvilágban" kérdésre adandó válaszban jelölve meg a modern dráma családábrázolásának feladatát. Füst Milán társadalmi drámái közül, melyeknek szituációs keretét szintén a család adja, a Boldogtalanok az, amelynek középponti mondandója e körül a kérdés körül helyezhető el, s éppen ilyen, általánosabb szemléletével emelkedik ki a többi társadalmi dráma sorából. Boldogtalanok - Az elidegenedés belső rajza "1913-ban egy öt- vagy hatsoros hir jelent meg Az Est cimü lapban Két leány egy legény cimmel. Hogy Egerben egy papi nyomdász szeretője, megelégelvén szerelme csapodárságát, öszszeboronálta őt egy másik lánnyal, sőt oda is vette lakásába, s attól fogva hárman éltek együtt. De aztán ezt se birta tovább, rávette fiatal vetélytársát, hogy ölje meg a nyomdászt, a kislány vállalkozott is, az utolsó pillanatban azon17 ban önmagát lőtte agyon." A hiradás önmagában kitűnő drámai alapanyag, mégis, ilyen formában csak egy szerelmi dráma alapvonalát jelöli ki, s ennyiben meg is marad a kuriozitás szintjén. Abban, hogy Püst Milán erre az alapra egy egész világ, az Osztrák-Magyar Monarchia társadalmának rajzát föl tudta épiteni, nem kis szerepe volt annak, hogy főhőse, Huber Vilmos alakjában nem a kisvárosi nőbolonditót kivánta bemutatni, szerelmi életét nem az egész emberből kiragadva, az egész embert arra leredukálva, hanem az egész emberben helyezi el. A pszichologizáló naturalizmus eszközeivel e lélek legmélyét, teljes valóját ragadja meg, s egyúttal kirajzolja azt az utat is, amely éppen-ilyenné válását eredményezte. Megközelitésének éppen az az erénye, amit Karinthy kissé a naturalizmus rovására ir: "az élet tökéletes leírása, a dolgok és emberek tökéletes jellemzése fölöslegessé teszi azoknak erkölcsi és esztétikai értékelését 18 az iró részéről."