Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez

vánság, követelés stb. tartja együtt az együvé gyűlteket /népgyűlés, tüntetés tömegei/ - hanem az a tömegesítés, ahol a tömeggé összeforrás az emberi psziché alapérzéseinek egy közös intenzitású megélésében válik eggyé, s elmossa nemcsak az individuális különbözőségek határait, hanem az alapérzésekből m 21 nőtt kaszti, faji különbözőségek megnyilvánulásait is." Ez az alapérzés lehet boldogitó, lehet tragikus, a lényeg a közös sógre találás, az együttélés, a mindennapin tuli, igazi Élet közös átélése. "A színjátszás első föltétele tehát az egészséges, teljes élet. Ennek az életnek, s az erre az életre való törekvésnek tudatos volta, vagy a tudatosságig intenziv érzése az egyénben. Ez: alapja minden művészetnek. Röviden: az 22 egyén kollektiv individuum volta." A kollektivitás, politikai terminológiából ismert kifejezése itt művészetelméleti kategóriává vált, az uj művészet konstitutiv kategóriájává. A Teljes Szinpad dramaturgia szomszédságában Hevesy Iván igy ir a Ma hasábjain: "Az egyén, mint egy szeparált rész, el fog tűnni, termékenyülve és termékenyítve fog beleölelkezni a közös egyetemes szellembe. Az egyén, ha jajgatni fog, nem a magányosságot, nem a társtalanságát jajgatja, hanem a tömegek fájdalmát, az emberiségét; ha örül, az univerzális tömegöröm fog áradozni a torkából. Nem lesz magas nivó és nem lesz alacsony nivó, egyetlen hatalmas művészet lesz, amelyet mindenki egyformán megért, mert mindenki önmagát fogja érezni benne. ...Mert a tömegmüvészet erkölcsi ereje és értéke mindig messze felülmúlja az individualista művészetét." Balázs Béla pedig igy ir a lelkek közösségének uj drámájáról: "A kommunista társadalomban úgyis megszűnnek majd a 'külső élet körülményei* drámamotivumok lenni. A mindenki számára biztosított emberhez méltó élet nem szolgáltat többé témát a •társadalmi drámák' számára, és a lélek közös gyökerű legmélye 2 4fog majd felvirágozni a szinpadon." A szocializmus éppen azért a legalkalmasabb eszköz számukra a szinház lényegének fel tárására, mert magát a világot megváltoztatva elsöpör az útból minden külsődlegeset, minden járulékosat, hogy a szinjáték ne a mindennapi élet kisszerű problémáival kényszerüljön foglal-