Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Kisbán /Bánffy/ Miklós emlékezése Az ember, ha kenyere javát megette, az emlékein kérődzik. Ment51 öregebb, annál inkább. Egyéb dolga úgy sincs. Tevékenykedni csak kivételesen van alkalma. És emlékezni nem is rossz foglalkozás. Az ember újra átél sok mindent és igy a messzi múltba nézve vissza, ami ott küzdelem és gond volt és bosszúság, azt is bearanyozza a távolság aranyló köde. Szinházi emlékeimről lesz itt szó. És minthogy valami keret szükséges hozzá, hát beleágyazok mindent, előre nézve vagy hátra, annak a hat évnek a történetébe, amit az állami színházak ólén töltöttem 1912-1918-ig. Hogyan kerültem oda? Bizony ez elég váratlan dolog volt. Sok körülmény játszott közre. A fő ok az volt, hogy az Opera rendkívül hanyatlott és súlyos krízisbe jutott Mészáros igazgató vezetése alatt - a közönség teljesen elfordult tőle. Bérlők is már alig voltak és azok sem igen jártak oda. A terem úgyszólván üres volt. Az állam a rendes subvention fölül minden évad végén mind nagyobb-nagyobb deficitet kellett hogy fizessen. 1911-ben már a képviselőházban is támadás indult emiatt és fölvetődött az a gondolat, hogy adják bérbe az Operát és igy szabaduljanak tőle. Azt hiszem, hogy annak a sajtóhadjáratnak, amit pár év óta az Opera ellen folytattak, üzleti háttere is volt. Kétségtelen, hogy Márkus Miksa a "Magyar Hirlap" főszerkesztője és annak két teBtvére Márkus /bezsq7 karmester és Márkus /Géza/ épitész, ennek a hadjáratnak hatása alatt szerezték meg az engedélyt az un. Népopera építésére a Tisza Kálmán téren. Építettek egy