Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

nál több. Tudatos kiállás 1437 erdályi magyar és román jobbá­gyainak "históriája" mellett. A több nemzetiségű Erdély jövője érdekében. És kiállás a szinház mellett, amely válságos hely­zetben próbált eleget tenni a megsokszorozódott tennivalóknak. Balogh Edgár, Kós Károly és mások visszaemlékezéseiben év­tizedek távlatából megvillan Bánffy Miklós alakja. Azé a Ban­ff yó, aki a második világháború pusztításainak és lidércnyomá­sának hatása alatt fel tudta mérni a történelem sorsfordulata­it. Hogy is mondta Kós Károly? "Bánffy Miklós is teljesen tisz tában volt a bekövetkező változásokkal. Nekem előre megmondta, hogy a régi világnak egyszer s mindenkorra lejárt. Ő ezzel szá molt. S nem tragédiázott a dolgok felett." Ekkoriban, a háborút követő években - Gaál Gábor szerető ós becsülő biztatását is élvezve - befejezi kisregényét, a Bűvös éjszakát, s ekkoriban fog hozzá a szinházi emlékiratokhoz. Még kolozsvári egyetemi hallgató volt, amikor először "kacérkodott a világot jelentő deszkákkal", azaz műkedvelő előadásokon lé­pett fel. Később Budapesten folytatta tanulmányait és a müked­velést is. 1912-ben, kritikus időben, az Opera válságának az idején veszi át az irányítást, majd később az állami színházak felü­gyeletét. 1912-től 1918-ig töltötte be a rábizott feladatot, s ha arra gondolunk, hogy a harmincas években számos darabot /köztük a Budai Nagy Antalt/ rendezett is a kolozsvári szin­padon, és állandó kapcsolatban volt Budapest, majd Kolozsvár szinészi világával - méltán várhattunk volna érdekes és gaz­dag szinházi memoárt Bánffy Miklóstól. A várakozással ellentétben - Bánffy hagyatékában - egy el­kezdett, de még a kezdeteknél megrekedt memoár maradt csak, amely azonban igy, torzójában is érdekes eseményeket, minde­nekelőtt az 1912-es év operaházi eseményeit, s a magyar Opera­ház és Puccini kapcsolatait tárja elénk. Az Operaház történe­tének monografikus feldolgozása még várat magára. Bánffy Írá­sa érdekes adalék az intézmény történetéhez, a kor művelődési viszonyaihoz is. A háború után elkezdett, de sajnálatosan fél­bemaradt Íráshoz Kolozsváron hiányoztak a források. Egy meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom