Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója
mit hogyan értelmezzen, mit vegyen komolyan és mit nem. A szerepek és a közönség között a színtársulat az összekötő kapocs szerepét tölti be. Egyrészt ők is a Pirandello-dráma közegében élnek, oda tartoznak a szinpad világához, akár a szerepek, mégha máshogyan is. Másrészt a színtársulat tagjai is, akár a nézők, sokáig teljesen értetlenül állnak a szerepekkel szemben. Később, amikor a szinészek igazgatójuk segítségével megkísérlik maguk eljátszani a szerepek drámáját, szükségszerűen azonosulási folyamat indul meg köztük és a szerepek között. Ez a közönséget is arra készteti, hogy feladja idegenkedését, és megpróbáljon azonosulni a hat szerep drámájával. Az eredeti műben azonban sem a szinészek, sem az igazgató nem tölt be ilyen közvetítő funkciót. Az átdolgozásban a figurák karaktere is igen lényeges elemeiben tér el a pirandellói alakokétól. Reinhardt az igazgatót sokkal rokonszenvesebb tulajdonságokkal ruházta fel, mint a szerző. Érzékeny, értelmes, okos, szellemes emberré vált az átdolgozásban, szemben a színészekkel, akik viszont még értetlenebbek, tehetségtelenebbek, primitívebbek és sikerhajhászóbbak lettek; ábrázolásuk tehát nagyon végletesitett. Amikor Reinhardt és Jób Dániel rögtön az első felvonás elején többszörösére nyújtják a szinészek szövegét és az előadandó darab próbaidejét az eredetinél, minden bizonnyal a szerzői utasítást veszik alapul, amely szerint: n ...a színpadi bejáraton kezdenek beszállingózni a társulat színészei, ...leülnek a recsegő székekre, vagy állva maradnak, és igy váltanak egymással néhány szót; vaa , aki rágyújt, van, aki panaszkodik szerepére, egyikük meg színházi újságból hangosan híreket olvas fel társainak." A szöveg itt improvizációs lehetőséget nyújt, amelynek kihasználását a rendezők vagy teljesen színészeikre bizzák vagy inkább magukra vállalják a megoldást, és előre rögzitik a szöveget. Az átdolgozás az utóbbit választotta. A hat szerep közül elsősorban az Anya és a Mostohalány személyisége változott meg és vált sematikusabbá. Az Anya figurája szenvedélyesebb, teátrálisabb, romantikusabb lett. A Mostohalány alakja is szenvedélyesebbé válik, de úgy, hogy ezáltal nemcsak démonikussága fokozódik, hanem érzékenysége,
