Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/
Az e l őzmények Az Eat 1927. december 25-i számában A nzinháznk t ekintélyükkel éa súlyukkal állítsák talpra a magyar irodalmat ci mmol interjú jelent meg Heltai Jenővel, A népszerű iró a kortárs magyar dráma nyilvánvaló "hanyatlásának" okait vette sorra. Ezeket az okokat két alapvető tényezőben vólte felfedezni. Egyrészt gyarországi politikai légkört tartotta határozottan drámaellenesnek. Hiszen ahol már jó ideje a "cenzúra /nem a hivatalos, hanem a 'felelőtlen'/ jelszavai döntöttek arról, hogy milyen irót szabad olvasni, előadni", a művészet, az irodalom, s ezen belül a drámairodalom egészséges kibontakozásáról nemigen volt érdemes ábrándozni, S a "nemcsak politikai, gazdasági és biztonsági, de művészi értelemben is várva várt" konszolidáció csak nem akart bekövetkezni. A drámaválság második, az elsőhöz sokszorosan kapcsolódó okát Heltai a drámairodalom értékelését legközvetlenebbül befolyásoló színházak helyzetében vélte felfedezni: "A színházak bizonytalanok lettek, csak olyat mertek játszani, ami mélyebb nyom nélkül múlik el." Amíg egyetlen szinház sem meri vállalni, hogy "problémákkal jöjjön", a magyar dráma megújulására nincs sok esély, A mégis megszülető értekekről a közönség nem szerezhet tudomást: "A magyar drámairodalmat nem lehet megítélni arról a pár emberről, akik itt szinre kerülnek." Pedig a siker a "szinház megbecsülésétől függ", attól, hogy a darabokat "hogyan tálalják". "Nálunk uzsoragazdálkodás folyik a darabokkal." Heltai sajátraagáról is bevallja: "Én elkedvetlenedtem a színpaddal szemben." A megoldást Heltai a színházakkal kapcsolatban vázolja fel.
