Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Peterdi Nagy László: Mejerhold műhelye

Október cimü almanachot. Érdeklődéssel fordult az akkor tért hóditó két uj művészeti ág: a film és a rádiószínház felé is. Néhány emlékezetes filmszerep után /mint például a szenátoré volt a Fehér sas cimü filmben/ a rádióban két Puskin müvet rendez: a Kővendég et /1935/ és a Ruszalká t /1937/. Több nyugat-európai tanulmányúton vesz részt. Színházának bezárása és a személyét ért táraadások után 1938­ban ismét Sztanyivszlavszkijoz fordul: a róla elnevezett opera­színház rendezője, majd - a mester halála után - főrendezője volt. 1939. június 20-án letartóztatják és 1940. február 2-án a 66 éves ember agyonhajszolt szervezete felmondja a szolgálatot. 1955. november 26-án a Szovjetunió Legfelső Bíróságának ka­tonai kollégiuma rehabilitálta Vszevolod Emilevics Mejerholdot. Élhetett volna persze másként, könnyebben is. Személyes sor­sának alakulásában meghatározó szerepe volt, hogy művészi meg­győződését soha nem rendelte alá semmiféle más szempontnak. De ez egy fanatikusan elkötelezett, pártos művész meggyőző­dése volt: mindvégig szilárdan hitte, hogy a proletariátusnak, a szovjet rendszernek létérdeke a teljes igazság megismerése, létérdeke, hogy szabadon virágozzék egy érzékeny politikai színház, amely képes a mára már a holnap igényével tekinteni. - "Mi a most születő uj ember arcát szeretnénk megrajzolni. Ez csak uj művészi eszközökkel lehetséges. De amikor kísérle­tezni kezdünk, egyszeresek azt halljuk: köszönjük, ebből nem kér a proletariátus, ez formalizmus. Amikor bemutatjuk előadá­sunkat a munkásoknak és határozott választ kérünk tőlük: értik vagy nem értik, amit mi itt csinálunk, baloldali művészek. És akkor - mint például Szverdlovszkban is a Revizor ral - nem mi JE vallottunk szégyent, hanem a Blum-féle kritikusok* - szólt erről Mejerhold egy konferencián. És igy beszélt akkor is, a­mikor már nagyon rosszul állt a szénája, amikor már csak egy "alapos önkritika" segíthetett volna rajta. Nem tette meg ak­kor sem, amit megtett akkoriban a legtöbb sarokba szorított *Vlagyimir Ivanovics Blum /1877-1914/ a Vesztnyik tyeatra /Szinházi Hiradó/ szerkesztője volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom