Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Peterdi Nagy László: Mejerhold műhelye
értelmóben. Jean Louis Barrault irja naplójában: "Lehet valaki színész ós ugyanakkor nem szinházi ember. Lehet valaki író, igazgató, sőt rendező is, de nem szinházi ember... Akit néhány négyzetméternyi deszka szeretettel és boldogsággal tud eltölteni az emberiség és az élet iránt, amely ezeken a deszkákon újrateremthető, akit ez a szeretet képessé tesz rá, hogy egyazon készséggel szolgáljon minden hivatást, minden szakmát , sőt még az ezekhez kapcsolódó kemény és gyakran hálátlan robotot is vállalja, azt az embert illetheti meg a név: szinházi ember." Mejerhold szinháza valóban ilyen "néhány négyzetméternyi deszka" volt, amelyen mindennapos hálátlan robottal teremtették újra az életet. A helységek, amelyekben élete során játszott, csaknem mindig külsőleg is hasonlítottak egy zajos, piszkos, huzatos műhelyre. Kivétel csak ifjúságának színhelye és a későbbi nagy ellenfél, a pompásan felszerelt, elegáns Művész Színház volt, amelynek pazar büféjében - Tretyákov képón - Alekszej Tolsztoj fogyasztja bőséges villásreggelijét, no meg a "művészetek szentelt csarnokában" és a "múzsák otthonában", az udvari színházaknál töltött évek. A többi - huzatos, sötét és füthetetlen vidéki termek, rögzitetlen székekkel és egyetlen mosdóval valahol hátul, a színészeknek. Később, Moszkvában, a nevét viselő színházban is csak egyetlen melegedő helyiség volt és a színészeknek kilométernyi lépcsőt kellett futni előadás alatt a színpad és az Öltöző között. Mennyire jellemző az is, hogy élete utolsó évtizedében Mejerhold nem "rendszert" alkotott, hanem uj színházépület tervrajzára fordította minden szabadidejét. Nem valami diszes könyvben akarta összefoglalni élet müvét, hanem ebben. A büfé ós az öltözők elhelyezése, a színpad felső megvilágítása, s hogy miként lehetne elkerülni a ruhatári sorbanállást - mindez ezerszer jobban érdekelte, mint egy elméleti rendszer. Talán éppen ez hozza olyan közel hozzánk Mejerholdot most a különféle, magukat egyedül üdvözítőnek hirdető szinházi elméletek nagy inflációja idején, ebben a lassú, kitartó épit-