Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Peterdi Nagy László: Mejerhold műhelye

• A cimhez is ő adta tulajdonképpen az ötletet, mint zaklatott életében és nehezen induló halhatatlanságában már annyi mindenhez. Már világhirü rendező volt, amikor a fiatal Visnyevszkijnek irott egyik levelében egyszerűen csak "a szinpad öreg technikusának" nevezi magát, ás az iró feleségének kötetünkben is szereplő visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy nemcsak levélben, valójában is ugy viselkedett a kezdő iróval, mikor első darabját hozta a színházba, mint az idősebb, tapasztaltabb technikus a fiatal konstruktőrrel: igyekezett segiteni neki a gépek fortélyainak elsajátításában. Van róluk egy közös fénykép, amely nyilván A döntő csapás valamelyik próbáján készült; a rendező a szinpadra mutat és türelmesen magyaráz valamit a sötét ruhájú, nyakkendős irónak. Ez adta az ötletet, hogy - a szó eredeti jelentésére utalva - műhelynek nevezzük Mejerhold szinházát, amelybe Írásainak és a róla szóló irodalomnak ezzel az első magyar nyelvű válogatásával be szeretnénk vezetni az olvasót. Ma már tudjuk, hogy a színházi műhely nem feltétlenül borzas hajat, ápolatlan szakállt, művészi keresettséget és költségvetési deficitet jelent. A századelő kávéházakbői irányított színes és pukkanós "színházi forradalmának" idején ez azonban nem volt még ilyen nyilvánvaló. Több mint egy fél élet csalódása és - főleg - munkája kellett hozzá, amíg Mejerhold olyan természetesen és egyszerűen kezdte műhelynek tekinteni a szinházát, mint a kovács- vagy asztalosmester a magáét. A színházi műhely az ő felfogása szerint az a füstös, zajos, kávé, izzadság és masztixsz-szagu hely, ahol a színházi müvek készülA Színháztudományi Intézet kiadásában 1967-ben megjelent Színházi Forradalom cimü füzet nem az eredeti orosz nyelvű szöveg alapján készült.