Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása

a mii nem klasszicist a. A Troilus és Cressidából nem sikerült francia tipusu drámát irni, ugyanis - mint láttuk -, Angliában erre nem voltak meg a feltételek. Az angol drámaesztéták /Dryden

t Rymer/ sohasem a neoklasszikus szabályokat féltették, hanem a józan értelmet, ez a dráma szempontjából ugyanazt jelenti, mint a naturalisztikus vonás a korabeli festészetben. Amikor Dryden a változatosságot, sokrétűséget, szellemi intenzitást követelte meg, tulajdonképpen Önmaga ellen érvelt. A dráma klasszicizmusra törő tendenciája /azaz a technikai simaság, zártság és a szereplők, cselekmény egysikusitása/ magában hordozta önmaga ellentétét is /a figurák szenvedélyessége, a cselekmény változatossága és ezzel együtt a teljesen fel nem számolt hely-idő töredezettség/, és ha Dryden tehetségét, ügyességét nem is vitatjuk, a darabot végeredményében mégis sikerületlennek kell tartanunk. Az angol polgári fejlődés kétarcúsága mutatkozik meg ebben: az atomizálódott egyén fokozott szabadsága, ami viszont az élet egysíkúvá, elidegenedetté válása következtében fokozottan formálissá is vált

. Franciaországban a polgárok szempontjából az élet lezárt és lehatárolt volt - ezért drámailag fel lehetett dolgozni. Angliában ez a kettősség a dráma ellen hatott. Shake speare-nél a nyitott dramaturgia /és ezzel együtt a világ dinamizmusa/ a sokrétűségben a lényeg és jelenség dialektikáját, az élet mozgását tárta fel; Drydennél a szubjektivitás hangsúlyozása /a "naturalizmus"/ erre nem alkalmas, mivel az egyén mögött nem a világ egésze látszik a maga elevenségében, hanem elvont, személytelen törvények. A magáramaradt egyén szubjektivitása elsősorban pszichológiailag köze lit he tő meg, objektiv vetületei személytelenek, megfoghatatlanok. /Gondoljunk a "pszichologizálás" fellendülésére ebben a korban: Samuel Butler, Shaftesbury ugyanúgy ezt jelzik, mint a kialakuló regényirodalom./ A világból a mozgás veszett ki, az etikai problémákat a moralizálás váltotta fel, és emiatt a dráma sem mozgást, hanem állapotot ábrázolt. Shakespe

arenek még megvolt a lehetősége arra, hogy az állapot szerűséget a Troilusban drámailag dolgozza fel - a maga nemében ez teszi