Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása

érezhető volt, a az angol művészetet /éa drámafejlődést/ többek között ez határozta meg. A francia klaaazicizmua viszonylagos formalizmusa éa "életidegensége" Angliában élettel telitődik meg. Az angol festészet fejlődése egyértelműen bizonyitja ezt: termeszethüsége, naturalizmusa élesen különbözik a franciától. Arnold Häuser szerint "az uj polgári naturalizmus olyan ábrazolási mód, amely nemcsak minden lelkit próbál láthatóvá tenni, hanem minden láthatót lélekkel akar áthatni és bensőségessé Q akar tenni. "

J A naturalizmus Antal Frigyes szerint a kialakuló polgársághoz ugyanúgy hozzátartozik, mint a klasszicizmus, ám a Caravaggi-féle korai naturalizmus Franciaországban csak Greuze és David festményeiben folytatódik a XVIII. század végén, de Angliában ennek már jóval korábban tanúi lehetünk. Angliában ugyan sohasem valósult meg a Caravaggío-f éle naturalizmus,

10 de Gerard Soest, Michael Wright stilusa, a restauráció, alatt Robert Streeter, vagy az Angliában élő holland Hendrick Dankerts és Jan Siberechts tájképfestészete, Francia Barlow állatfestészete, az ifjabbik Willem van de Velde és Jan Wyck képei mind egy erőteljes polgári naturalizmust képviselnek. /Külön, az angol művészetek egyenlőtlen fejlődéséből eredő probléma, hogy Angliának importálnia kellett a festőket, és nem véletlen, hogy éppen Hollandiából./ A Poussin-féle tiszta klasszicizmus soha nem jött itt létre, és még a XVIII. század végén, Benjamin West és Gavin Hamilton klasszicista képei is jóval festőiebbek és oldottabbak, mint a kortárs Dávidé. A XVIII. század elején Jonathan Richardson a portré lényegét igy foglalta össze: "Az a jó portré, amelyben jobban felismerjük a személy szépségét, értelmét, neveltetését és sok máa tulajdonságát, mintha életben látnánk, és ugyanakkor mégis képtelenek vagyunk megmondani, hogy milyen részletekben nem hasonlit; mert a természetnek mindig láthatónak kell lennie."

11 Godfrey Kellemek vagy Sir Peter Lelynek a portréit Poussin képeivel összehasonlítva világossá válik a két ország fejlődésének különbsége. /Franciaországban az egyértelműen naturalisztikus festők, mint Le Main vagy Le Sueur nem véletlenül szorultak