Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása

hogy az irodalmi műalkotás szövege aktiv szereppel rendelkezik, és nem csupán passziv tükrözője a "tartalomnak", akkor a stíluskritika is szimptomatikus./ Dryden alapvető módosítása pár szóban Összefoglalható: későn derül ki, hogy Cressida hü maradt Troilushoz, s Diomedészszel való kacérkodása csak taktikázás volt, hogy mihamarabb visszakerülhessen Troilushoz - és ennek következtében Cressida öngyilkos lesz, Troilus megöli Diomedést, Troilusszal pedig a görögök végeznek. Az eredmény: hősi tragédia, ami messzemenően különbözik Shakespeare elképzelésétől. Dryden büntet és igazságot oszt, dicsér és elitéi /s egyelőre csak zárójelben tegyük hozzá, hogy mindezt egy polgári forradalom utáni kor nevében/. Alapvető ujitása Shakespearerel szemben az etikai stabilitásnak a bevezetése és egy olyan mércének az alkalmazása, amellyel mindenki megmérhető. /Az előszóban nem véletlenül, szinte kereskedő módjára méricskél, hogy az emberben mennyi a jó és mennyi a rossz tulajdonság olyan gondolat ez, ami a polgári irodalomban egyre gyakrabban felvetődik. Pl. a Moll Flandersben vagy a Robinson lelkiismereti könyvelésében, amely azonban az egész emberekben gondolkodó Shake spear e-nél fel sem merült. Emlékezzünk csupán Arkibaldész kirohanására az Athéni Timon bírósági jelenetében./ A határozott etikai hozzáállás következtében uj dimenziót nyert a két harcoló tábor, egyszersmind a két szerelmes is. A trójaiak a görögökkel szemben egyértelműen nemesebbek, felvilágosodottabbak, gálánsabbak - a görögök durvák, földhözragadtak, viszálykodóak, s a bölcsnek ábrázolt Nestor és Ulysses messze kimagaslik közülük. A harcoló felek között igy létezik egyfajta polaritás, ami élesebb választóvonalat huz a trójaiak és görögök, illetve Nestor, Ulysses és a görögök közé, mint amilyen a Shake sp ear e-d rámában tapasztalható. A trójaiak ezért joggal beszélhetnek Calchas árulásáról, ami Shake speare-nél egyáltalán nem volt lényeges, és hasonlóképpen Ther

sites is pusztán rosszindulatú, fröcskölödő figurává degradálódik, aki a világban létező és a többi szereplő számára jelenlévő jóság