Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/
elmélyíti a szorongató félelmeket, amely relativitásának kinzó élményét tárja nap mint nap szemünk elé. A darab szerkezete nézőjében van hát megalapozva, benne, kit világának hatalmai a transzcendencia felé kergetnek, de mindig elindulva mindig visszahátrál, benne, akinek pótolhatatlan szükséglete, hogy létproblémái bármi áron megoldassanak, de mert e létproblémák nem oldódnak meg, nem oldódhatnak meg bármi áron, feleslegessé válik, lelepleződik az egész transzcendens hókuszpókusz, A darab meghatározó élménye éppen ez, a nosztalgikus, rezignált sóvárgás, a lehetetlen vágya az evilági beteljesülés lehetőségének elvesztésével. Ezért kimondhatjuk, hogy a Pe- riclesb en nincs helye a transzcendens megoldásoknak, sőt a felsorolt szerzők véleményével szemben - a legjobb esetben is - anti-moral it ásnak, a moralitás leleplező jenek tekinthetjük. A transzcendencia korábbi, vallásos vagy keresztesvitézi választásának lehetőségei elenyésztek. De hogy fel lehessen épiteni az életet, szükség van a transzcendencia valamiféle - már már bohózati • akarására. A feltámadások, az egymásratalálások, a felszabadulások - miért tagadnánk - megrendítőek a néző számára. És mi, a tiszta értékek, tiszta szinek és a tiszta jövő rezignált hivei egyek vagyunk e találkozásokban: utópiánkra ismerünk. A bünbeesettek reménytelen reménye ez, s még kegyetlenebb, még gyötrőbb, ha nem önként, ám ellenállva, fogcsikorgatva kényszerültek bele a helyzet uniformisába. Lefelé hajló kor hozhatta csak létre e kegyetlen mesejátékot. Oly kor, mely jóllehet mélységesen tisztában van hanyatlásával, s némileg át is látja e hanyatlás okait, de megszüntetésének eszközeit a sors hatalmai nem az ő kezébe helyezték le. A lehetőségről, egymás megtalálásának lehetőségéről, akár a halálból való visszatérés lehetőségéről, s e lehetetlenség gyötrő tudatával való szemérmetlen
