Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

Jaj, miért is volt oly lassú Leonin? Miért nem szúr le mindjárt? Miért beszélt? S ez a kalóznép mért nem volt vadabb, Anyárahoz mért nem küldte testemet? /IV. 2. p.387-/ Az Asszony a bevett anyáskodó módszerrel kedveskedve próbál Marinához közeledni, átöleli, s egész őszintén hangzik a kérdés: "Szép szentem, mit siratsz?" Marina, aki eddig tökéletesen egyedül volt, egy pillanatra bedől, és elfogadja a felajánlott támaszt. Nagy szipogás közepette válaszol: "Azt, hogy szép vagyok." Az asszony megörül, szoktatni próbálja Marinát, felkészíteni várható "örömteli" életére: "Kezembe kerültél, s valószinüleg itt éled le majd az életed... ügy bizony, Örömök között fogsz élni." /IV. 2. p.387./ A szinen tehát egy idősödő, elvirágzó asszonyság, még látni rajta, kapós nő lehetett fiatalabb éveiben, tüzrőlpattant menyecske-féle, aki visszasóvárogja ifjúsága virgonc éveit. Jobb hiján meglehetős örömét leli mesterségében, szereti megtárgyalni a lányokkal, intim perceikben hogyan viselkednek a városi urak. Valahogy igy áll össze a kellemes brutalitás atmoszférája a szinen. Marina oldaláról az elutasítás legalább ennyire kézenfekvő, számára az a probléma, hogy az emberek szemébe nézhessen, másrészt még nem ismeri magát, nem találta meg magát női mivoltában. Érthető, ha most kiszakítja magát az Asszony öleléséből és bejelenti kívülállását: "Én ugyan nem." Asszony: ügy fogsz, ha mondom, s meg fogsz kóstolni mindenféle urakat. Jó lesz neked, megismersz minden fajtához tartozó férfiakat. Micsoda? Te bedugod a füled?