Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

vül figyelemre méltó, hogy még az egész diskurzus előtt a kikötőbe küldte az állam nagyjait: "Ti menjetek, s hozzatok hirt nekem: / A kikötőben most milyen hajók / S ^cományok vannak.

11 /1.2. p. $4-8./ A jelenet logikájából érthetetlennek tűnik, hogy miért éppen a ki kötőbe küldi a talpnyaló főurakat. A jelenet vége felől viszont egyértelmű: már ekkor eldöntötte, hogy elutazik. A jelenet tehát ebben az értelmezésben meglehetősen komikus, hiszen Helicanusnak az a dolga, hogy kitalálja, mit is akar tőle lovagunk. Becsületére legyen mondva: hamar kitalálta. A 3. szinből nyilvánvaló, Helicanus tanácsa jogos volt, valóban ez volt az egyetlen - kabaréba illő megoldás. Megérkezik Tyrusba a felbérelt szir nemes, Thaliard, Antiochus különmegbizottja, hogy Periclest megölje. Az orvgyilkos igy elmélkedik: "Itt kell megölnöm Pericles királyt: mert ha nem teszem meg, odahaza felkötnek bizonyosan. Veszedelmes ügy. ... mert ha a király azt követeli az embertől, hogy gazfickó legyen, esküjének ereje kötelezi, hogy azzá váljék." Helicanus kisebbfajta népgyűlésen jelenti be Pericles távozását, és Thaliard megkönnyebbülve nyugtázza a dolgot: "Már látom, hogy ha akarnám is, itt / Akasztásomra sor most nem kerül." /1.3. p. 350./ A 4. szinben a közéleti amőba újabb közismert fajtája jelenik meg: Cleon, Tarsus helytartója. Városát éhinség sújtja, s Cleon éppen panasznapot tart. A hosszú litániából megtudjuk, a helytartó az éhínséget az ég kiszámíthatatlan csapásának tekinti, elhárítására, megoldására mit sem tett. A jelenet több izgalmas értelmezési lehetőséget is kinál. Az egyik lehetséges változatban Oleon és neje az egész udvartartás szeme előtt, bőséges ebédje fogyasztása közben tárgyalja meg a város kilátástalan sorsát. Az udvartartás árgus szemmel figyeli, mi ma4-0