Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

holt és félholtShakespeare-t - értő közelítés esetén - élővé, valóban kortársunkká teheti. A Periclesn

ek, az angol irodalomtörténeti munkákban számos értékes elemzését találhatjuk. Az angol közönséget mégsem túl gyakran lepik meg Perieles-előadással. Utolsó bemutatója az ötvenes évek végén volt. Azóta nem játszották, s csak az elmúlt években készült el TV-adaptaciója. Mindez, ugy érzem, csak másodsorban tartozik ránk. Sokkal fontosabb az, hogy nálunk csak a nagy Reneszánsz Shakespeare Kánont fogadta be az irodalmi és szinházi közvélemény. Számomra ezzel szemben bizonyos5 Shakespeare legalább annyira kortársunk késői müveivel, mint nagy tragédiáival, vagy történelmi darabjaival. Ha azonban ez igaz, az a paradox helyzet áll elő, hogy Shakespeare - négyszáz évvel ezelőtt - saját korának égető problémáival küszködve felénk is fordult, hozzánk is szól, de mi nem akarjuk kortársunkká fogadni őt, magunkévá tenni üzenetét. Igaz, a befogadóé mindig a könnyebb és ezért - a kegyetlenebb szerep. Az a tény azonban, hogy a Pericles mindeddig nem talált magyar szinpadra, túlmegy a néző általában vett trehányságán. ez sokkal inkább szellemi provincializmusunk bizonyítványa lehetne. Ezért elemzésemmel azt a szerénytelennek tünő célt szeretném kitűzni, hogy ezen keresztül felhivjam a figyelmet az utolsó korszak, fehér foltjaira, és reményem szerint, legalább az első lépéseket megtegyük egy értőbb Perieles-értelmezés felé. Dolgozatomban igy több összefüggő, de elkülöníthető feladat megoldására teszek kísérletet. A darab szinházi előadásra szánt elemzése volt legfontosabb feladatom. Ehhez csatlakozott a darab filozófiai, létértelmező vonatkozásainak tisztázása, esztétikai szerkezeteinek feltárása, és a jelentkező filológiai problémák; értelmezése is.