Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

A pokolhoz ösvény vezet, A pokol három bírája: Minős, Aecus és Rhadamantis. A szenvedő lelkeket azzal kinozzák, amivel a földön vétkeztek /pl. Bartervilet aranyban főzik, a merénylőt saját vérével itatják/. Az ördög fölktíldése a földre, hogy "emberbőrbe" bújva lelkeket vadásszék, kedvelt középkori vallásos mesetéma. Rush barát története, a kolostorban megjelenő ördögé - mint arra már emlités történt - Németországban és Dániában volt elterjedt. De nem ritka motívum sem az uzsorást elragadó ördögé /Lurchall/, sem a kisértŐ gonosz szellemé. Ebben a szerepben mutatkozik Bohor a nápolyi király udvarában; Shaklesoule-Rush a szerzetesek kisértője, de célpontja kiváltképp Clement barát /IV. felv. 4. szin/. Az ördögök bűvös hatalommal rendelkeznek: vihart kavarnak /IV. felv. 2. szin/, a forrást arannyá változtatják. Dekker nemcsak a poklot, hanem egy "másik másvilágot", a tündérországot és lakóit is felhasználta egy másik darabjában. A babilo ni Szajnáb

an, de csupán külsőleg kölcsönözte őket politikai allegóriájához, szervesen semmi köze sincs a népmesék tündérvilágához. Összehasonlítva a folklór elemekben leggazdagabb két darabot, a Vén Fortunatust és a Ha nem j ó darab... ot. azt látjuk, hogy az utóbbi erősebben hordja magán a középkori vallásos mese jegyeit, az előbbi pedig közelebb áll a kalandos világi mesékhez. A Vargák vigasságáb

an már' jóval kevesebb mese-motivum bukkan fel, mert Dekker itt több módositást hajtott végre a forrásanyagon, de néhány határozottan felismerhető. A Jane-Rafe történetben pl. a Hamupipőke cipőpróba-motivuma jelenik meg világosan: Rafe búcsúzóul saját készítésű topánkát ajándékoz feleségének emlékül, amikor a háborúba indul, aztán sok hányattatás után a cipő nyomán találnak egymásra. 162