Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

rendelkezik Fortuna, a Szerencse istenasszonya, amikor tudomására hozza Fortunatusnak jövőbeni sorsát. És itt érdekes elemek tárgyaláséhoz érkeztünk: a szerencse, a véletlen és a végzet szerepéhez. A szerencse és a véletlen megszemélyesítője Fortuna, Őt a klasz szikus mitológiából kölcsönözte a középkori népmese. A görögökhöz viszont keletről érkezik. A keleti mesék szülte görög regényekben található Tyché, a véletlen, szeszélyes istennő alakja, aki jót s rosszat osztogatva uralkodik a világ felett. Ebből alakult ki a la tin Fortuna. Keleten hittek egy olyan jó szellemben is ki álomban megjelenve adományoz bűvös tárgyakat, továbbá van egy ind szerencse-isten, mely ugyancsak adakozó. E két szellem tulajdonságai és a klasszikus mitológia Fortuna jellemvonásai egyesültek a Volks buch

, illetve Dekker Szerencse istenasszonya alakjában. Szeszélyes sége abban nyilvánul meg, hogy nem a jámbor Ampedót, hanem a tékoz ló Andelociát kedveli. Ez azonban nem készteti arra, hogy Andeloci bukását megakadályozza. . A szerencsés események mellett /a varázserejü eszközök ajándékozása, véletlen megmenekülések stb./ a balszerencse végigkíséri Fortunatus és fiai sorsát: elvesztik a mágikus tárgyakat, halálukat megjövendölik. Az elválás, az elszakadás baljós eleme ölt testet az örökség megosztásában. A véletlen hol pozitiv, hol negativ előjelű a főhősök szempontjából. A véletlen segiti Agripyne-t a menekülésben, de Andelociát megfosztja tulajdonától. Véletlen okozza Ampedo halélát, amikor a rátörő udvaroncok Andelociának hiszik. A véletlen segit sokszor ér tékes titkok megszerzésében, pl. amikor Scumbroth a nápolyi völgyb aranyért megy, s kihallgatja az ördögök tanácskozását. Fortunatus bukását tulajdonképpen botor választása okozta. A