Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

neki, de az ifjú király visszautasítja. Az események később felnyitják az uralkodő szemét, és megváltozva, előző énjével összhangban cselekszik. Shacklesoule Rush barát néven mételyezi a kolostort. Mindenkit sikerül rossz útra téritenie, csupán a priorhelyettes áll ellen. A romlott monostor végül elpusztul, de Clement barát vezetésével újat épitenek helyette. Lurchall Bartervile-t igyekszik behálózni, de nem sokat kell tennie ezért, mert a kalmár a velejéig romlott. Dekkernek e darabja 1612-ben jelent meg Thomas Creede nyomtatásában, s a királynő színészei /Queen's Majesty's Servants/ adták elő a Red Buliban. A darab megírásának és tényleges szinre vitelének idejét 1610 végére és 1611 elejére'teszik az utolsó szinben szereplő Ravillac és Moll Cut-Purse említése alapján. Ravillac 1610. május 14-én ölte meg IV. Henriket, s a Moll Cut-Purse-öt színpadra vivő Az Üvöltő lány /The Roaring Girl/ c. darabot l6llben adták ki, melynek címlapja arról tudósít, hogy nem sokkal előbb játszották a Fortune-ban. /Moll Cut-Purse Dekker idejében közismert zsebmetsző volt./ A darab forrását egy kontinentális népmesében, a dán Ruus

. illetve a német Rausch barát történetében keresik. E prózai mü 1568tói 3 már kapható volt angol fordításban - bár a ránk maradt első példány 1620-ra datálódik -, s 1584-re már széles körökben ismert lehetett; cime Rush barát kellemes története /The Pleasant History of Priar Rush/ volt. Ha a darabot összehasonlítjuk a prózai forrással, sok hasonlóságot fedezhetünk fel, Dekker azonban több ponton - jó drámai érzékkel - megváltoztatta a történetet, illetve visszatért az eredeti, dán meséhez, s igy a földre érkező ördög Rush barát képében nem egy korrupt monostorba fészkeli be magát, mint az alaposan meg-