Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

- Deloney részletesebben foglalkozik Eyre fiatalkorával és azokkal a manőverekkel, melyeknek segítségével meggazdagodik. Dekker ezekre csak utal, Eyre-t mint meglett férfit mutatja be; - Deloney mesél Eyre egyik szolgélójáról akinek kezéért két, rangban hozzáillő ember vetélkedik. Dekkernél e szolgáló Jane lesz, az egyik vetélkedő - Rafe - egyenrangú, a másik, Hammon a társadalmi ranglétrán fölötte áll;^ - Hansnak, a holland vargának nevét - de nem karakterét, mert ez saját alkotása - Dekker Deloneytől kölcsönzi, továbbá azt az eseményt is, amikor Jane-t és Hammont a vargák feltartóztatják a templomajtóban. A fentiekből kitűnik, hogy Dekker átvétele nem volt szolgai: a kölcsönzött szituációkat, alakokat és eseményeket átgyúrta, szelektálta, majd újracsoportositotta. Satiromastix Sir Quintilian Shorthose leányát, Caelestine-t férjhez adja Wat Terill-hez. Az esküvőre hivatalos William Ruf us, a király is, akinek megtetszik a szép menyasszony és Terill-nelszavát veszi, hogy estére a palotába küldi. Az ifjú férj a lovagi és hűbéri szabályok szerint nem szegheti meg esküjét. A fiatal pár kétségbeesése határtalan, de az apa megoldást talál: álomitalt ad leányának, aki igy halottnak tűnik. A maskarások jelmezben viszik el a királyhoz. A férj vakmerően tirannusnak nevezi Rufust, aki látván erőszakossága következményét megbánást mutat. A komor hangulatnak Caelestine felébredése vet véget. Közben folyik Miniver asszonynak a története. Kezéért többen versengenek: Sir Vaughan ap Rees, Sir Adam Priekshaft és Tucca kapitány. Számos mulatságos epizód után Tucca győz. Ehhez kapcsolódik Horatius és a költők vetélkedése, mely végül a Horatius fölötti Ítélettel végződik. Az itélet színhelye a királyi udvar. William