Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

iratkozott a grammar schoolba, ahol alapos latin műveltségre tett szerb, melyet később olvasmányaival és fordításaival gazdagított. Egyetemre - annak ellenére, hogy tüdős műveltséggel rendelkezett - valÓBzintileg nem járt. Bár müveiben elszórtan találhatók célzások Oxfordra és Cambridge-re, s a Noé bárkájának négy madara /The Pour Birds of Noah's Ark/ c. munkájában imádságot szentel e két intézménynek, valamint mindig együttérzéssel ir a tudósok meg nem érdemelt sorsáról, a személyes élmény ereje nem csendül ki e vonatkozásokból. Gyakran fordul a klasszikus, főleg a latin, de a görög mitológiához. Dedekind latin müvét, a Grobianus

t^ lefordítja, és sokszor ir latin mottókat drámái elé; a Dekker álmában /Dekker

's Dream - 1619/, e börtönben irt, hosszú költeményében pedig latin egyházatyákat idéz. Klasszikus latin tudása azonban nem volt olyan mély és rendszerezett, mint Jonsoné, s ezt Jonson fel is rótta neki a Fűzfapoétá

ban /Poetaster/. Tudott franciául, amit egy XV. sz-beli francia szatira A házasság tizenöt öröme /Les Quinze Joyes de Mariage/ leforditása bizonyit; járatos volt a hazai - különösen a walesi - dialektusokban, amit A türelmes Grissil /Patient Grissil/ vagy a Satiromastix c. darabja tanusit. Az olasz kortársi irodalom azonban teljesen kivül esett érdeklődési körén. A müveiben felfedezhető olasz motívumok, nevek és szinterek inkább csak formai jelentőségűek. A grammar school befejezése - ekkor 16-17 éves lehetett - és első irodalmi emlitése között mintegy 10 év telik el, ugyanis Henslowe Napló

ja /Diary/ 1598-ban tünteti fel először, de egészen biztos, hogy már 4-5 évvel korábban is folytatott irodalmi tevékenységet, hiszen elképzelhetetlen, hogy egy kezdő drámairó 15 darabot irjon önállóan vagy akár társszerzőként egy év leforgása alatt!