Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Szilassy Zoltán: Erzsébet-kori poétikai és dramaturgiai kérdések
Közelitőleg ugyanebben az időszakban PUTTENHAM költészetesztétikája /1589/, DANIEL poétikája /1609/ alig, a futó utalások szint jén emliti a honi- drámát. Sir Philip SIDNEY, aki a legrészleteseb ben foglalkozik vele, viszont keményen megrója a tulajdonképpen védelmezni kivánt komédiásait a klasszikus szabályok be nem tartása miatt. / Francia és angol poétikák , 117. o./ Ennek kifejtésekor körültekintően, de nem kevésbé óvatosan hivatkozik mind a tekintélyelvre /Arisztotelész/, mind a józan ész szabályaira. Nemcsak a tárgyalt kor kapcsán, hanem általában véve is fontos módszertani kérdés: mit tekintünk dramaturgiának, ez ugyanis alapkérdésünk eldöntésében is mérvadó lehet. Szokás megkülönböztetni elméleti és gyakorlati dramaturgiát, anélkül, hogy e két dolog tisztán elválna egymástól. Az elkülönithetőség érdekében /és még sok egyéb ok miatt/ célszerű itt bekapcsolni a színházművészet fogalmát. Ha dramaturgián drámaelméletet értünk, ami része egy elvi, általános irodalomelméletnek /mutatis mutandis: költészetelméletnek/, melyet korábbi korok normáira alapoztak, vagy azokat "imitál va" vették át - világos a szakadás az elméleti kívánalmak és a gyakorlati realizálás között. Ha viszont dramaturgián, a gyakorlatból levezetett, a drámára mint sz in játéktípusra vonatkozó elméletrendszert értünk, és bekapcsoljuk a színháztörténetet, akkor beszélhetünk valós és egységes dramaturgiáról is, minden nagy színháztörténeti kor esetében, A történetiség és történelmiség azért is szem előtt tartandó, mert a szinház, kiváltképpen a sz inházak hálózata - szemben a sz in játéktípusok többi, kötetlenebb formájával - az establishment szerves részét képezi, intézmény jel legéből adódóan nemcsak irodalmi-esztétikai, hanem történelmi-szociológiai faktorok is dominálnak ún. "müsorpolitikájában". Ilyeténképpen az Erzsébet-kori dráma nagysága úgy is megközelíthető, hogy az abból a szerencsés találkozásból és fúzióból adódott, amely a prof essz ionátus komédiások és az "Egyetemi Ékesszólók" /University Wits/ között létrejött. A korszak egyik alapos, XX. századi ismerője, Muriel C. Bradbrook szerint a fentebb jelzett kétféle dramaturgiai irányulás között az Erz sebet-korban nem is lehetett harmónia, sőt tulajdonképpeni szinház elméletről azért nem beszélhetünk, mert a korabeli irodalomkritika ehhez nem volt elég fejlett. /BRADBROOK, 4-.o.
