Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/
drámai forma változásával való összefüggés feltárása. Ily módon valóban meg lehetne állapitani, hogy a tragédiától való eltávolodás, a drámai formán belüli változások, egyszóval a dráma funkcióbeli változása mennyire volt kiterjedt - vagy mondjuk igy -, szükségszerű jelenség. Az eddigieket összegezve elmondhatjuk, úgy tűnik, a drámai forma nyer a Periclesb en végrehajtott fordulattal. A tragédia lehetőségének elenyészte után a forma kalandos útra indul, hogy folytonosan újrateremtse önmagát. Elemzésemben igazolni próbáltam, hogy a Pericles világa a harmónia és diszharmónia váltakozására épül, hogy a darabban mindkét mozzanat végig hangsúlyos. Az általam megismert elemzések nem vizsgálták, hogy a darab műfaji fordulatot hozott: radikálisan átértelmezte a középkori vallásos szinjáték formáit, ezért a darab pszeudo-mirákulum, vagy anti-mirákulum, "tragédián túli" tragédia. További feltevésem, hogy a darab a manierista stiluseszmény jegyében értelmezte át műfaji előzményeit . Vég et ért tehát a játék. A darab egymásra talált párjai hajóra szállnak, hogy elfoglalják trónusukat. Nem kell féltenünk őket, ezúttal sima lesz az útjuk. Cover levonta a tanulságot, elhallgatnak az Utolsó ítélet harsonái. A darab Bűnösei elnyerték büntetésüket, a Jók pedig, a Sors kiválasztott gyermekei boldogan élnek tovább, mig meg nem halnak. Igaz, hogy a nyilvánosház is tovább virágzik, igaz, hogy az élmények kitörülhetetlenek, igaz, hogy Marina feleségül ment Lysimachushoz. Naiv Nézőnk vállatvon, fontos az, hogy minden szépen elrendeződött.
