Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)
Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/
-készlet a " színpadi-metafora " szintjén. Itt már olyan típusokkal találkozhatunk, melyek a játék menetében strukturális szerepet játszanak, szervező erejük van. Sajátos oppozició-rendszert találhatunk itt. Az oppozició-párok felhasználása bevett romance-kliséken alapszik. Az oppozicio pozitív-negatív pólusok mentén rendezhető el: a viz és a tüz az a két legfontosabb archetipus, melynek váltakozására épül a darab. Élet és halál, harmónia és diszharmónia váltakozása teszi indokolttá ezt a kettősséget. Ehhez társul a fény-sötét oppozicio, az előzőekkel megegygző funkcióban. Idéznék néhány szemléletes példát: "Ég adjon árny helyett az útra fényt." /II. 5. p.370./ "Ne lásson több fényt s több napot soha." /II. 5. p.368./ "Szörnyű gyermekágyad volt, kedvesem, / Se tüz, se mécsláng; a vad elemek / Megfeledkeztek rólad, ... Tákolt koporsód hullámsirba jut, / Hol emlékjel s örök lámpák helyett / Vizlövellő cet, zúgó tengerár / Nehezül egyszerű kagylók között / Nyugvó testedre." /III. 1. p.374-./ "Szegényeknek hozz ételt s tégy tüzet / Viharos, vészes volt az éjszaka." /III. 2. p.j575./ "Nézd friss az arc még. Vizbe vetni igy / Kegyetlenség volt. - Rakj bent jó tüzet,..." /III. 2. p.377./ "A halál néha több órára győz / A testen, de a tüz felszítja még / Lánggal rokon erőit." /III. 2. p.377./ Azt mondhatnánk, Jó és Rossz harca jelenik meg itt az oppozició-párok mögött. Ugy vélem, elrendezésük ennél bonyolultabb képet mutat, alaposabb vizsgálat kimutathatná a színpadi metafora-rendszer groteszkvonatkozásait is. Itt pusztán jelezni szeretnénk néhány groteszkké tett oppozíciós elemet. A bordélyház cégtáblája minden valószínűség szerint a napkorong .^ tehát az
