Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Lázár Magda: Lékai János ismeretlen drámái

ve. Az urak gyűlölködve ócsárolják a népvezért , tárgyalás, "birósági ceremónia helyett csak guny és átok éri. A nép szót emelne vezére mellett, de nem engedik hangját hallatni. Dózsa György a halál árnyékában sem fél: önérzetesen válaszol a bró biró kérdéseire. Aliit ja,hogy soha nem akart trónra törni, csak népe javáért tette minden lépését. Elhangzik a kivégzési parancs: "A tüzes trónra vele!" A keresztesek átkokat sz rnak kegyetlen biráikra. A rettenetes hangzavaron áttör Dézsa György hangja: "Az Úristen bocsásson meg nektek vétkeitekért!" A következő vizió a párizsi kommün utolsó állomását, a Pere Lachaise tenetobeli végső összecsapást idézi fel. Ide voé nultak vissza sebektől boritott-n a proletárdiktatúra utolsó védelmezői. Lélek egy névtelen párizsi kommünár. A sírkertet kiáltozás, jajveszékelés, átkoződás, csatazaj veri fel. Lélek már előzőleg a korraányc sapa tok kezére jutott, akik iszonyú halált szántak neki: elevenen eltemették. De sietségükben nem fejezték be borzalmas müvüket s igy a félholtnak még módja van odakúszó bajtársától elbúcsúznia. Utolsó szavai igy hangzanak: "Csak azt akarom mondani, hogy örömnél halok meg... Levertek bennünket az alávalók... A mieink közül kevésnek sikerült megmenteni az életét ...És mégis - eljön majd a feltámadás ! " Az utolsó vizió 1919 februárjában egy budapesti rendőrségi fogda udvarán játszódik, lebben az épületben őrzik a le — tartóztatott kormunistákat. A rendőröket rosszhiszemű rágalmakkal a korín uni s ták el en uszitották. Asszonyközösségről, örökös szesztilalomról és hasonló ostobaságokról szóló rémhírekkel vadítják egymást és mindezért Kun Bélán akarnak boszszut állni. /Kun Béla a Lélek/. Cellájából kirángatják és az u var közepére hurcolják. Ott valamennyien nekiesnek, szavakkal és ütlegekkel támadják. Kun Béla nem veszti el nyugalmát, igye ^zik a megvadult pribékeinek megmag-ará.zni, mi va- . lójában a kommunisták célja. Belefojtják a szót, agyba-főbe verik és Kun Béla ezekkel a szavakkal tápászkodik fel a földről: "Szegény,szegény félrevezetett magyar proletárok". Az. ál önképek véget értek. Ember János házát tébolyultan rikácsoló vénasszonyok kerítették hatalmukba* ördögöt űzni loo