Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

ért a kommunizmus eszméivel, cselekedeteit mégsem ezek irányítják. Valójában a Rendszabály mégis inkább lira. Nemcsak a versek, songok, a lirai sodrású szöveg miatt, hanem, mert nem a valóságból veszi figuráit, konfliktusait, hanem saját reményeit, félelmeit, elképzeléseit vetiti bele egy olyan mozgalomba, amelytől ezek megvalósítását várja, követeli. A Rendszabály költészet, ezt látszanak alátámasztani Lukács Bzavai a pártköltészet formaproblémáival kapcsolatban. "A lira a pártköltők legtermészetesebb kifejezésmódja, leghomogónabb formája. Az objektiv formák, a dráma, az epika az iró közvetlen véleménykimondásával szemben bizonyos ellenállást tanúsítanak. Ahol egy nagy politikai temperamentum ezt az ellenállást megtöri..., ott helyenként a forma kitágitása, igen sokszor azonban a forma felrobbantása köve kezik be."^° Egyetértünk Almási Miklósnak azzal a véleményével, hogy Brechtet a lukácsi értelemben partizán költőnek tartja. A Rendszabály, bár a kommunizmus talaján áll, de nem a hivatalos kommunizmust képviseli ebben az időben. Hogy attól balra vagy jobbra volt, az a korabeli kommunista sajtóból nehezen eldönthető, az biztos, hogy valóságos kapcsolata nem lehetett vele, innen a merevség, a túlzott racionalitás és innen az objektiv formát felrobbantó lira. A Rendszabály igazi erénye a lirai szöveg. Nemcsak a songok, a versek miatt, hanem, mert az egész mü kifejező eszközeit a lirából veszi. Az ismétlődő szerkezetek, a visszatérő szövegek, amiket mindig más szereplő mond, az ellentétezés, a fokozások és nem utolsósorban Brecht hires "szabálytalan ritmusú rímtelen lirája", amely ugyan követi a hétköznapi beszédet, de megemeli, erőteljesebbé, lendületesebbé teszi. Rendkivül egyszerű szavakkal fejezi ki a magasztos eszméket, az ebből származó feszültség gyakran pátoszban fut ki. Ezek az eszközök nagyon tudatosan a könnyebb befogadást szolgálják. A Rendszabályra éppúgy érvényes, mint a többi tandrámára, hogy vitaanyagként sokkal használhatóbb lett volna. Egy vitában felszínre kerülhetnek olyan mozzanatok, amik az előadásban elsikkadnak, megmerevednek. A tandráma-korszakot a szakirodalom gyakran Rendszabály-korszaknak nevezi. Ez nem véletlen, hiszen az egyén-közösség probléma a darab elvontsága ellenére itt nyer konkrét tartalmat. A tandrá-