Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

egyediség és a kollektivitás vállalása között. Ahhoz, hogy fel merjen szállni, a dicsőségvágy adott erőt a repülőnek, de ahhoz, hogy kitartson, hogy legyőzze az elemeket, a másik hét ember munkája segitette. Az elemekkel való heroikus küzdelemben megmutatkozik az ember kicsinysége és gyengesége, hogy annál nagyobbra nőhessen legyőzésük által. De ez a nagyság nem egy ember nagysága. A repülőnek jutott az a szerep, hogy a kollektiv munkát befejezze. Ennyiből áll az ő hősiessége. Brecht itt még csak annyit jelez, hogy az élet minden területén való munkamegosztással az egyéni tettek ideje lej rt, hogy tetteket csak a kollektivitás eredményezhet. Az Óceánrepülés legsajátosabb és legelőnyösebb vonása, hogy nem vetődnek fel vele kapcsolatban műfaji problémák. Mivel Brecht a rádió lehetőségeit akarta megmutatni, azért igyekezett megmaradni a rádió közegében. A rádióelméletben fejti ki, hogy milyen kiválóan alkalmasnak tartja a rádió számára az epikus szinház elemeit. "Az epikus szinház a maga szám jeli egével, az elemek szétválasztásának, vagyis a képnek a szótól, és a szavaknak a zenétől való elválasztásával, de különösen épületes célzatával, a rádiónak töméntelen utc p mutatást adhatna."^ A repülő-rész monodramatikus jellege, a repülő beszélgetése az elemekkel, az újsághírek montázsszerü bevágása, a tartalommesélő fejezetcímek természetesen következnek a témából, és szükségszerűen a rádióadta lehetőségekből. A rádió, mint formaszervező egységesiti az Óceánrepülés dramatikus, epikus és lirai elemeit és ezzel megteremti a rádió sajátos műfaját, a rádiójátékot. A "Badeni tandráma a beleegyezésről" kibontja és továbbviszi az Óceánrepülésben felvetett problémákat. Az összetartozást erősiti az a formai elem, hogy a Badeni ugyanazzal a repülésről szóló himnikus szöveggel kezdődik, amivel az Óceánrepülés befejeződött. Ezzel részben felüt egy hangot, amelyre csak a darab végén érkezik válasz. Ugyanakkor jelzi, hogy az Óceánrepülés technikai-társadalmi eredményei csak kiinduló pontot jelentenek. A dicshimnuszt követő zuhanás élesen elvágja ezt a felütést, és ezzel megad egy második alaphangot, azaz, hogy a technika nem mindenható, az emberek közötti viszonyok, a társadalmi vonatkozások lesz a téma. A tematikus keretet az a közismert fogás biztositja, mikor valaki a halál előtt önvizsgálatot tart. Csakhogy ebben az esetben