Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

Brecht a tandrámák közé, mert annak az általa elképzelt megvalósítása^ valóban nem lehetséges, csak ha egyén és társadalom teljes Összhangban vannak. 2. A Kis Pedagógia csupán a szinház demokratizálását jelenti, megmarad a néző-játékos viszony, a polgári szinháztól a hangsúlyozott pedagógia-funkció és amatőrök fokozott alkalmazása különbözteti meg. Megvalósulásának idejét a szocialista társadalomban látta. Konkrét példának az Anyát emliti. 3. Az epikus szinház még a polgári színházakban gyengiti a polgári ideológia pozícióit. Hivatásos színészekkel dolgozik, a közön ségét az elidegenítési effektusok által aktivizálja. 4. A tandráma voltaképpen a nagy pedagógiához lenne a legközelebb, de a feltételek sem politikailag, sem technikailag nem adottak annak maradéktalan megvalósítására. Tehát amennyit lehet, annyit megőriz a nagy pedagógia célkitűzéseiből, de a hatás érdeké ben engedményeket kell tennie. Legjobban Ernst Bloch "konkrét utópia" kategóriájával tudja leírni: "Mint egész, a tandráraa javaslata a jelenlegi államban, azaz a kapitalista társadalmi rendben utópikus : de mint javaslat lehetséges részmegoldásai már táraadást jelentenek az alapra nézve, konk rét változásokat okozhatnak ennek a társadalomnak alapjaiban. Egy másik társadalmi rendnek nemcsak a propagálásában, formálásában is szerepet kaphatnak."^' A legszembetűnőbb különbség abból származik, hogy a nagy pedagógia természetes, elterjedt, megszokott formája lesz a szinházi játéknak, raig a tandráma a legideálisabb esetben is csak mint elszigetelt kisérlet jöhetett számitásba. Mint érdekesség kerülhetett sor a baden-badeni zenei héten az Őceánrepülés és a Badeni 'tandráma bemutatására. Az elmélet ellenére Brecht nyilván azért akarta az előadást, mert az eredeti elképzeléshez képest raég ez a szokványos forma is nagyobb nyilvánosságot, nagyobb hatást biztosi tott. A csúcsteljesítményt a Rendszabály betanulása során érte el. Itt sikerült tulajdonképpen egyetlen egyszer egy valóságos mozgalomhoz kapcsolódni, sőt egy időre talán a szétzülléstől megmenteni. Az 193o-as berlini ősbemutató utáni kritikák szinte egyhangúlag pozitivan Ítélik meg szerepét a német munkás-énekkórus mozgalomban. A "Die Welt am Abend" c. újság irja: "Ez a raü uj korszakot nyit a proletár énekesraozgalora történetében... három berlini kórus